Varga Zoltán
WolfWalkers – ír, 2021. Rendezte: Tomm Moore és Ross Stewart. Írta: Will Collins. Zene: Bruno Coulais és Kíla. Gyártó: Cartoon Saloon / Mélusine. Forgalmazó: Apple TV. Feliratos. 103 perc.
Tizenegy évbe telt, de megérte: az ezredfordulón indult ír rajzfilmstúdiót, a Cartoon Saloont társalapítóként jegyző Tomm Moore kelta mitológiát felhasználó animációs trilógiája, amely a Kells titkával (2009) kezdődött és A tenger dalával (2014) folytatódott, tavaly teljessé vált a WolfWalkersszel. A gyerekhősöket és a mitikus teremtményeket középpontba helyező cselekmény révén mindkét előzményéhez szorosan kötődik a záródarab, történelmi közege – a 17. századi miliő – pedig a Kells titkához közelíti jobban, de persze az előző Moore-filmek ismerete nélkül is megállja helyét a Ross Stewart társrendezésében készült alkotás.
A WolfWalkerst nem eredetisége fogja animációs alapművé avatni; Miyazaki mestertől A vadon hercegnőjének emlékét éppúgy előhívhatja, mint a Disney első- és másodosztályú klasszikusaiét (Bambi, Pocahontas), sőt – távolabbról – az ínyencek fantasy-favoritja, a Sólyomasszony is eszünkbe juthat. A két világ ellentétét, az emberi és városi, illetve mitikus és természeti létmódok távolságát egyre inkább áthidaló szimbolikus leánytestvér-kapcsolat fordulatai sem mondhatók kiszámíthatatlannak, miként a meseszövés sötétebb tónusok felé navigálását felülíró szívderítő végkifejlet sem – ám az eleven hősnőknek és a jó ritmusú történetvezetésnek köszönhetően a néző hamar a film bűvkörébe kerül. Ez legalább ennyire – ha nem jobban – a rendkívül cizellált vizuális stílus érdeme is: míg a várost szögletes és lapos formákkal jeleníti meg Moore és Stewart, addig az erdő csodáit a színek pompája és az organikus mintázatok érzékeltetik. A WolfWalkers legizgalmasabb képsorai egyfajta szinesztézia jegyében nemcsak azt tartalmazzák, amit futásuk során látnak a farkasok, de egyúttal a szagokat és a hangokat is vizuálissá teszik – ezeknek a részleteknek bízvást kitörölhetetlen helye lesz a rajzanimáció stílustörténetében.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14883 |
