Árva Márton
Sin senas particulares – mexikói, 2020. Rendezte: Fernanda Valadez. Írta: Astrid Rondero és Fernanda Valadez. Kép: Claudia Becerril Bulos. Zene: Clarice Jensen. Szereplők: Mercedes Hernandez (Magdalena), David Illescas (Miguel), Juan Jesus Varela (Jesús), ana Laura Rodriguez (Olivia). Gyártó: Avanti Pictures / EnAguas Cine. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 95 perc.
Az utóbbi hónapokban két mexikói elsőfilmre is kitüntetett figyelem irányult a virtuális fesztiválokon. Mindkettő abba a menekülő-útvonalak nélküli csapdahelyzetbe ránt, amely a helyi bűnbandák mindenhatóságából, illetve az Egyesült Államokba tett sikertelen bevándorlási kísérletekből adódik. De míg a Már nem vagyok itt merev realista stílusban követi fiatal férfihősét a nagyvárosi helyszíneken, a Nyom nélkül középkorú anyafigurájának vidéki kálváriája delejező álomszerűséggel elevenedik meg.
Kiindulópontját tekintve Fernanda Valadez debütálása a mexikói határmenti drámák alműfajához igazodik: Magdalena hónapok óta nem kapott hírt kiskorú fiáról, aki legjobb barátjával együtt vágott neki az északi emigrációnak. Amikor azonban a barát holtteste előkerül, az egyedülálló anya nem bírja tovább a bizonytalanságot, és elindul, hogy kiderítse, mi lett a gyereke sorsa. A nyomozás és a szembesülés persze nem maradnak el, a film mégsem ezek miatt emlékezetes. A hullaházak és buszpályaudvarok felől az elnéptelenedett falvak és halálszagot árasztó viskók irányába vezető út során ugyanis Magdalena személyes drámája az önmagát elpusztító emberiség történetévé terebélyesedik. Ahogy másik anyák és másik gyerekek, további áldozatok és a halottakat siratók tűnnek fel, a mindent felemésztő erőszak átfogóbb mintázata rajzolódik ki a családi tragédiák mögött. A cselekménytől elemelkedő, Carlos Reygadastól és a Saul fiából is merítő fogalmazásmód pedig egyrészt elmosódott emlékekben és mitikus látomásokban oldja fel az emberi szereplők beszédét és arcát, másrészt egyre inkább olyan grandiózus tájak és természeti tényezők képeit kezdi használni, melyekhez képest bármelyik emberélet fájdalmasan jelentéktelen. Így a Nyom nélkül már nem egyszerűen társadalomkritikus, inkább a poszthumán gyász hangulatát árasztó, lírai kihalás-vízió.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14878 |
