Roboz Gábor
Vinterberg Dánia legjobb színészére építve, családbarát formában dolgozta fel a rendszeres alkoholfogyasztás veszélyeit.
Thomas Vinterberg korai munkáival olyannyira bebetonozta magát a szerzői produkciókat kereső nézők körében, hogy egy-egy új bemutatójára a mai napig felfigyel a művészfilmes sajtó is, holott az utóbbi évtizedben ugyanúgy angol nyelven is forgató tömegfilmes lett, mint a szintén dán Susanne Bier és Niels Arden Oplev. A harminc éve pályán lévő rendező a közelmúltban bebizonyította, hogy kosztümös szerelmi melodrámától kis költségvetésű drámákon át tengeralattjárós thrillerig számos műfajban otthonosan mozog, a Kurszk után pedig idén újra dán nyelven készített egy első blikkre személyesebb hangvételűnek tűnő egészestést.
A máris sokszoros díjnyertes, köztük több Európai Filmdíjjal kitüntetett Még egy kört mindenkinek négy középiskolai tanár történetét meséli el, akiknél egy vacsora alkalmával szóba kerül Finn Skårderud pszichiáter egyik – tudományosan nem alátámasztott – gondolata, amely szerint az ember a szükségesnél 0.05%-kal alacsonyabb véralkoholszinttel jön a világra. Az életközepi krízisben szenvedő férfiak következtetése alapján a boldog élet kulcsa az lehet, hogy minden nap reggeltől estig elegendő mennyiségű alkoholt visznek be a szervezetükbe, és az ötleten felbuzdulva titokban kísérletezésbe kezdenek.
Hiába derült ki annak idején, hogy Vinterbergnek van érzéke a szatírához (Kedves Wendy!), ezúttal nem ebbe az irányba viszi el az alapötletet, a gyakori forgatókönyvírótársaként ismert Tobias Lindholmmal közösen jegyzett filmben túlzások nélkül ábrázolja főhősei sajátos wellnessprogramját. Bár eleinte úgy tűnhet, a film Lindholm kézjegyét magán viselve egy férfi közösség bemutatására koncentrál majd, hamar kiderül, hogy a rendezőt egyéni sorsok érdeklik, amelyeket egytől egyig valamilyen hiány határoz meg. Friss munkája ugyanakkor fényévekre van a Submarino és A vadászat fojtogató hangvételű drámáitól, és központi témája mellett hangnemkeverése okán is inkább A kommunához áll közel. Bár Vinterberg nem egy Apatow, a midlife crisis általában több-kevesebb humorral bemutatott problémáját a játékidő első felében ő is oldottabb stílusban dolgozza fel, egy ponton még rövid archív felvételeket is beszúr részeg vagy legalábbis annak tűnő politikusokról.
Persze a rendező érezhetően globális piacra dolgozva nem teheti meg, hogy az alkoholfogyasztást népszerűsítő kampányfilmmel álljon elő, vagy hogy akár csak elbagatellizálja a témát, különösen, hogy egy dialógban („Ebben az országban mindenki eszeveszetten piál”) és egyes interjúiban is utal rá, munkájával napjaink dán társadalmának egy valós problémájára kíván reflektálni. Keveseket fog meglepni, hogy végkövetkeztetése szerint a rendszeres ivás nem összeegyeztethető a rendezett polgári életmóddal, de bármennyire is nehéz nem példabeszédként tekinteni egy ilyen történetre, Vinterberg elbeszélői rutinjának köszönhetően sikeresen elkerüli a prédikálást. Bár aktuális munkája látszólag távol áll nagy költségvetésű produkcióitól, és felkerült a legtöbb szakmai portál évösszegző listájára, valójában ezúttal is ugyanaz a tömegfilmes ambíció hajtja, aminek köszönhetően külföldön is sikeres mesterember lett. A rendező tartózkodik a provokatív morális kérdésfelvetésektől, nem él semmilyen rendhagyó narratív vagy formai eszközzel, és a finálét alkotó, egyébként szórakoztató táncjelenettel még útravaló üzenetet is csomagol a nézőnek. Az inkább csak Mads Mikkelsen szokásosan magas színvonalú alakításáról emlékezetes Még egy kört mindenkinek pontosan olyan klasszikusan megformált dráma, amilyenekből a dán filmgyártás a kétezres években már rengeteget kitermelt, csak azoknak jó részét nem tudta nemzetközi sikerre vinni rendezői hírnév.
MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK (Druk) - dán, 2020. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Tobias Lindholm. Kép: Sturla B. Grovlen. Szereplők: Mads Mikklesen (Martin), Thomas Bo Larsen (Tommy), Lars Ranthe (Peter), Magnus Millang (Nikolaj), Maria Bonnevie (Anika). Gyártó: Zentropa Entertainments. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 115 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14876 |
