Kovács Kata
Superintelligence – amerikai, 2020. Rendezte: Ben Falcone. Írta: Steve Mallory. Kép: Barry Peterson. Zene: Fil Eisler. Szereplők: Melissa McCarthy (Carol), Bobby Cannavale (George), Brian Tyree Henry (Dennis), Sam Richardson (Donahue), Ben Falcone (Kuiper), Rachel Ticotin (Tyson). Gyártó: New Line Cinema / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 106 perc.
A mostanra sztárszerzővé avanzsált komika, Melissa McCarthy immár negyedik filmjét jegyzi színész férjével, Ben Falconéval a rendezői székben. Falcone és a korábbi munkáknál íróként is beszálló, most csak főszereplő McCarthy meglepő módon az előző három történetet meglehetősen különböző karakterek köré építette, melyekben mégis közös, hogy a kitaszított, vesztésre álló figura blőd kalandokon, nagyszájú beszólásokon és felvállaltan úthengerszerű mozgásokon keresztül a saját komfortzónáját feszegeti, miközben azt kívánja bebizonyítani, hogy megérdemel egy második esélyt. A Tammy (2014) minden téren meglehetősen igénytelen hősnője, miután elveszíti az állását és a férje is megcsalta, eszetlen road tripre indul iszákos nagyanyjával, A Partiállat (2018) back-to-school narratívája hasonló felállásból indul, csak itt a hősnő saját lányával együtt fut neki a közös egyetemi éveknek, A főnök (2016) bukott iparmágnás asszonya pedig egy brownie-sütő birodalommal szeretné feledtetni kétes múltját. A kissé infantilis, világjobbító terveket dédelgető hősnő a Szuperagyban a szélsőségesen hétköznapi Carol képében tér vissza, akit egy napon a saját otthonában lévő kütyükön keresztül maga a világ sorsát kezében tartó szuperintelligencia szólít meg, és lényegében rábízza a bolygó jövőjét. Carol küldetése, hogy nyomába eredjen utolsó szerelmének, egyben elbaltázott kapcsolatának. Az apokaliptikus sci-fi és a romkom műfaji hibridjében egyértelműen utóbbié az erősebb vérvonal, egyrészt a McCarthy és a szerelmét alakító Bobby Cannavale közötti kémiának köszönhetően, másrészt, mivel ezen a szálon valóban jobban megírt dialógusokat és testhezállóbb helyzeteket dobott a szkriptíró gép. A házastársak közös komédiáiban a McCarthy-féle figura mostanra sokat finomodott, és bár alapvetően még mindig a vaskos burleszkkel és a keménykedő beszólásokkal villant, visszatér a húsz évvel ezelőtti, Szívek szállodája-beli Sookie jóságos, cuki karakteréhez, akinek most is jól áll egy kis romantika.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/03 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14856 |
