rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Streamline mozi

A kapitány küldetése

Varró Attila

The News of the World – amerikai, 2020. Rendezte: Paul Greengrass. Írta: Paulette Jiles regényéből Luke Davies. Kép: Dariusz Wolski. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Tom Hanks (Kidd), Helena Zengel (Johanna), Elizabeth Marvel (Mrs. Gannett), Michael Angelo Covino (Almay), Fred Hechinger (Calley). Gyártó: Universal / Perfect World Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 118 perc.

Új-Hollywood krónikásai többnyire csekély figyelmet szentelnek azoknak a műfaj-formáló regényeknek, amelyek a 60-as évek derekán hű adaptációikkal jelentős szerepet játszottak a revizionista folyamatokban – különösen igaz ez az akkoriban szépirodalmi zenitjén járó westernre, mint ezt számos zsánerklasszikus bizonyítja a Hudtól (Larry McMurtry) a Kis Nagy Emberen át (Thomas Berger) a True Gritig (Charles Portis). Utóbbi két mű központi revízióját – az őslakosság realista szemlélete illetve a női szerepek felülírása – ötvözte 2016-os regényében Paulette Jiles missouri költőnő, aki az elmúlt két évtizedben Cormac McCarthy méltó női párja lett a kortárs vadnyugati irodalomban. A magyarul is megjelent Kapitány küldetése szépen illeszkedik a korszellem „vegyespáros westernjei” közé (Jane Got a Gun, Kelletlen útitárs, Félszemű), amelyekben harcedzett pisztolyhősök kapnak leckét bátorságból és emberségből útitársnőiktől: előbbi filmszerepét ezúttal a bősz gyermekvédő Woody Pride hatvan-pluszos verziója játssza, aki vándor-felolvasóként a nyakába kap egy kajovák közt nevelődött telepes fruskát, hogy visszavigye családjához a polgárháború utáni Texas renegátoktól, rablóktól és rézbőrűekkel hemzsegő vidékén át.

Paul Greengrass feldolgozásának legfőbb pozitívuma, hogy megtartotta az eredeti mű melankolikus hangulatát és drámai szerkezetét, bármennyire ütköznek a kalandfilmes elvárásokkal (a sztori egyharmadára helyezett egyetlen tűzharctól az akciófinálét felváltó lírai befejezésig), emellett megőrizte Jiles központi szimbólumait is – megfejelve saját (néhol didaktikus) szerzői kommentárjaival. Így lett az utazást kísérő visszatérésből az anyanyelvhez kölcsönös nyelvtanulás, amelyben az indiánháborús veterán az őslakos szavakon keresztül nem csak a kislány szívéhez talál utat, de egy ősi kultúra megértéséhez is (gyönyörű a két szimpla mértani fogalomban – kör és egyenes – megfogalmazott különbség a két világ között); és eképp bővült a Vadnyugat civilizálását szolgáló újságfelolvasás a Trump-utáni Amerika társadalmi reflexiójának eszközévé (lásd a gyógyulásról szóló monológot és a lázító felolvasást a déli kényúr embereinek), valamint a moziélmény metaforájává. Miként az írástudatlan Vadnyugaton a hírmesélés volt a közösségi élményként átélt mesemondás szinte egyetlen formája, úgy a karantén-jelenben a mozizásból lett egyik utolsó hírmondója – amelynek karácsonyi ünnepét az USA-ban épp ez a nemes Küldetés jelentette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14849

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -