Kovács Patrik
Quun sang impur... – francia, 2019. Rendezte és írta: Abdel Raouf Dafri. Kép: Michel Amathieu. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Johan Heldenbergh (Breitner), Linh Dan Pham (Ly-Yang), Lyna Khoudri (Assia), Steve Tientcheu (Senghor), Pierre Lottin (Alexis). Gyártó: Moana Films / Bellini Films / France 2 Cinéma. Forgalmazó: HBO. Szinkronizált. 109 perc.
Ritka
alkalom, amikor a francia mozi a fájdalmas emlékű algériai háború előtt adózik.
Nem is hibáztathatjuk a derék gallokat, amiért elszorul a szívük, ha a
dekolonizáció eme vérrel írt fejezete dereng fel előttük: a válogatott
gerillamódszerekkel, terrorakciókkal és brutális kínzásokkal tarkított, hosszan
elhúzódó konfliktussorozat a franciák Vietnamjának is tekinthető. Abdel Raouf
Dafri (a cannes-i nagydíjas A próféta forgatókönyvírója) rendezői
belépője, a Breitner kommandó sokat ígérő ellenpontja az olyasfajta
epikus, az algériai háborút madártávlatból szemrevételező vállalkozásoknak,
mint a Közeli ellenségek vagy a Törvényen kívül. Középpontjában
az Indokínát megjárt, mentális egyensúlyából kibillent Breitner alezredes áll,
aki most váratlanul új megbízást kap: titokban az algériai frontvonalak mögé
kell nyomulnia, hogy megtalálja és hazavigye egyik felettese holttestét,
mielőtt a franciák napalmmal perzselnék fel a területet. Breitner –
szedett-vetett, leharcolt katonákból álló különítménye élén – célba is ér, ám
utazása végpontja egész mást tartogat számára, mint amiben reménykedett.
Meglepő,
de a Breitner kommandó sokkal inkább a tengerentúli, semmint az európai
háborús mozikhoz igazodik: Dafri A piszkos tizenkettő, a Becstelen
brigantyk és az Apokalipszis most jól ismert motívumaival béleli ki
a történetet, sőt még Sergio Leone és Sam Peckinpah egynémely kultklasszikusa
előtt is kalapot emel – teszi mindezt mély alázattal. Mesteriek a
karakterrajzok is, ráadásul az ezerszínű kommandót megannyi morális dilemma
szorongatja, melyek a hűség, az árulás, a bátorság és a nemzeti identitás
érzékeny témái köré szerveződnek, Dafrinak többnyire mégis sikerül elkerülnie a
hatásvadász pillanatokat. Pedig – hőseihez hasonlóan – ő is késpenge élén
táncol, de csak a legvégén vágja meg magát. A befejezés ugyanis hiába ígéri
Peckinpah Vad bandájának lúdbőröztető katarzisélményét, a rendező végül
kihátrál e csodás gólhelyzetből. Ha másképp dönt, a Breitner kommandó
kisebb remekmű is lehetett volna.
Kovács
Patrik
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14824 |
