Kelecsényi László
A cenzori ollók csattogása kínos kontrapunktja a filmművészetnek.
Legszívesebben
a „cenzúra esztétikája” címet adtam volna ennek az írásnak, de az már jó ideje
foglalt Haraszti Miklós által. A cenzúrának ugyanis valóban van esztétikája,
bárki művész a halálos ítéletét írja alá, ha a tiltó szabályok íratlan
törvényeire figyel. Megteszik helyette „magánszorgalmú kutyák”, kik rögtön
csaholni kezdenek, ha túl merész képzeletű alkotóba botlanak.
Gál
Mihály immár a harmadik vaskos kötetével áll elénk, amelyben megint nélkülözhetetlen
adalékokkal szolgál, főként a magyar filmgyártás 1920 és 1948 közötti cenzurális
történetének kommentálásával, másodsorban a külföldi készítésű mozgóképek hazai
miskároltatási javaslatainak összegzésével. Volt ugyanis egy hosszúnevű
bizottság – ne emlegessük a nevüket –, még irodájuk is működött egy szép
Duna-parti palotában, s az ő feladatukat képezte, hogy vigyázzanak a nézők jó
erkölcseire és a hatalomnak megfelelő politikai tudatukra. Ezt a munkát később
tökélyre fejlesztették, mert beleültették a művészekbe, s így a filmesekbe, az
öncenzúrát. De most még az előző évszázad húszas éveiben járunk: a fegyelmező
testület akkortájt fog igazán a munkájába, amikor vásári szórakoztatásból
művészi kifejező eszközzé válik a celluloidszalag.
Bocsássa
meg Gál Mihály, hogy figyelő pillantásom elsősorban a magyar filmekre vetem.
Azoknak az ügyeiből is kiderül a cenzor urak (hölgyek alig vannak az alkalmi
bizottságokban) ízlése. Miket kifogásoltak? Kis ízelítő a listából. Egy
vizsgálóbíró nem mehet éjszakai szórakozóhelyre (5 óra 40). Alvilági
argó nem hangozhat el a szereplők szájából (Egy tál lencse). Az elmebetegek
élete nem való filmvászonra (Sárga kaszinó). Komikus cenzúra javaslat is
akad. Hetenként egyszer – ezen a címen nem futhat a mozidarab, mert az
kétértelmű. Vajon mi a másik értelem? A Hetente egyszer láthatom címre
átkeresztelt zenés vígjátékban azt is kifogásolták, hogy az egyik női szereplő
sűrű szemöldökét emlegeti. Ebben milyen áthallást vél a cenzor? Nem folytatom.
Aki erre figyel, akit csak parányit is befolyásol az alkotásban, hogy mit szól
hozzá a rossz néző, legyen az cenzor, vagy csak kritikus, az magáévá teszi a
perzekútor-esztétika alapjait.
A fő
tétel természetesen, azaz sajnálatosan: az alkotói származás vizsgálata. Az 1938-as
XV. sz. törvény után éber tekintetek figyeltek arra, hogy a főcímen szereplő
nevek hangzása és a vásznon megjelenő személyek származása ’árja’ legyen. Éber
szigorukat nemcsak a magyar gyártmányok esetében gyakorolták. Már 1927-ben csattogott
az ollójuk, ha a zsidósággal kapcsolatos téma merült fel európai vagy amerikai
filmekben.
Nem
kaptak kegyelmet a klasszikusok sem. A filmművészeti kánon jeles darabjai
peregtek ennek a Duna-menti számonkérő széknek gyülekezete előtt. A Patyomkin
páncélos még csak vitát sem váltott ki belőlük, a kópiát azonnal
visszapostázták feladási helyére. (Apage satanas!). Dreyer remekét, a többféle címen
futó Szent Johanna-filmet, egyházellenes támadásnak nézik félre. Egy amerikai III.
Richárd filmváltozatot is kiszuperálnának: ily tárgyú film bemutatása a
mostani viszonyok között nem időszerű. A dátum: 1941.
Ha
azt hinnénk, hogy 1945-tel megszűnt a cenzúra, tévedünk; csak átalakult. Az
előjel változott csupán. Akik addig származáskutatóként nézték a műveket, most
azt kellett figyeljék, hogy az így-úgy elítélt kiváló színészek (Fedák, Páger,
Muráti, Szeleczky és mások) ne jelenhessenek meg a mozikban. A hatalmas
gyűjtőmunkát közlő kötet 1948-ban lezárul. A folytatást megint a történelem
írja majd, s jó lenne arról a korszakról is ilyen lelkiismeretes szakkönyvet
kézbe venni, akár Gál Mihály tollából.
Hogy kerül hát a csizma az asztalra, azaz a
címben emlegetett balta a cenzorok mellé? Csak úgy, hogy az amerikai
forgalmazók éberen figyelték, hogy a joglejárat után ne maradjon vetíthető ép
kópia. A gyújtogatás veszélyes, így baltával estek neki a filmszalagnak. Minő
barbárság! Gyújtogatni viszont kellene: a cenzúrák ellen, ám csak szavakban.
Gondolat
Kiadó, 2020.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14819 |
