Fekete Tamás
Savage
– új-zélandi, 2019. Rendezte és írta: Sam Kelly. Kép: James L. Brown. Zene:
Arli Liberman. Szereplők: Jake Ryan (Damage), John Tui (Moses), Seth Flynn
(Liam), Alex Raivaru (Tug), Poroaki Merritt-McDonald (Red). Gyártó: POP Film /
Avalon Studios. Forgalmazó: HBO. Feliratos.
95 perc.
Hiába
a mesebeli tájak, az új-zélandi filmesek előszeretettel választanak rendezői
bemutatkozásuk kulisszájának kortárs, nagyvárosi környezetet, részben vagy
teljesen a bűnügyi műfaj felé fordulva, és alaposan megmerítkezve az
erőszakban. Így indult 1994-ben az ifjúnak ekkor már nem mondható, 40 felett
járó Lee Tamahori pályája is: az Egykoron
harcosok voltak egy aucklandi maori család történetén keresztül mesélt
toxikus családi légkörről, szegénységről, kitörési próbálkozásokról és a
hagyományok szerepéről. Sam Kelly első játékfilmje már címében utal rá, hogy
hőse közeli vérrokonságban áll Tamahori harcosaival. Nélkülözés, bántalmazó
apa, piti tolvajlás, intézet, végül egy utcai banda: Danny háttere
kísértetiesen emlékeztet a Heke család tagjainak sorsára. Ám míg elődje egy
sokgyermekes családról készült pillanatfelvétel volt, addig a Vadember az időt tágítja ki, ahogy egy
fél emberöltőn át – a Holdfényhez
hasonlóan – három sorsdöntő évet (1965, 1972 és 1989) kiválasztva követi a
főszereplőt.
A Vademberek brigádja egyfajta ellen-alakulat: dühüknek és megvetésüknek
valójában nincs célpontja, nem a társadalommal vagy annak rendjével szállnak
szembe, hanem kitaszítottságuk miatt létrehoznak egy újat, ám ez a közösség is
csak önzést, versengést, brutalitást és árulást kínál. A film egyik jelenetében
az intézet belső rendjével még épp csak ismerkedő Danny és újdonsült barátja,
Moses az éjszaka közepén zenét hall. Kinyitják szobájuk ajtaját, és kifekszenek
a küszöbre, hogy hallják az otthonról szóló patetikus dalt – lábuk még bent, ám
felsőtestük már a folyosón, összes többi társukhoz hasonlóan. Egyszerre vannak
két helyen és nincsenek sehol sem, ahogy a főszereplő élete is ebben a
kettősségben zajlik majd: miközben derékig merül a bűn és az erőszak mocsarába,
valójában arra a családra vágyik, melyből kiszakították, és ahhoz az idilli
világhoz tartozna, melyet tetteiben tagad ugyan, de legszívesebben mégis abban
találná meg boldogulását.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14804 |
