Kránicz Bence
A bármely korosztálynak ajánlható
képregények egyik sarkalatos kérdése a boldog befejezés. Az ódivatúan
„ifjúságinak” nevezett művekkel szemben elvárás, hogy végkicsengésük ne nyomassza
az olvasótábort, kínáljon valamiféle megnyugtató lezárást a történet, a hős
pedig járjon sikerrel az útján. Mihez kezdjenek ezzel a kötelező feladattal
azok az alkotók, akik nem csak gyerekekhez szólnak, de róluk sem akarnak
lemondani? Hogyan lehet őszinte, hiteles, emberi történeteket mesélni,
amelyekben a csalódások, traumák fájdalmasak maradnak, emlékük nem múlik el
nyomtalanul? Az utóbbi évek egyik nagy amerikai sikere és a legaktívabb magyar
képregényes alkotócsapat friss antológiája más módon, de egyaránt ezekre a
kérdésekre próbál választ találni.
Vera Brosgol első képregénykötete,
az Eisner-díjjal kitüntetett Ánya
kísértete az ifjúsági irodalom nagy témáját, a gyerekkori barátságot
állítja új fénytörésbe. A fantasztikus csavar a kisrealista történetben, hogy
az iskolai beilleszkedésre képtelen, magányos hősnő új barátnője egy kísértet,
a kis Emily, aki évtizedek óta képtelen végérvényesen átköltözni a másvilágra –
mióta meggyilkolták. A mindenki más számára láthatatlan Emily segíteni kezd Ányának
az iskolában, a főszereplő pedig megpróbálja kinyomozni, ki a felelős a
szellemlétre kárhoztatott kislány haláláért. A történet akkor vesz váratlan
fordulatot, mikor kiderül, hogy Emily talán mégsem az ártatlan és jóindulatú
kísértetek közé tartozik. Elirigyeli Ánya életét, barátságuk pedig egyre inkább
bántalmazó kapcsolatnak tűnik. Brosgol végeredményben egy jól ismert műfaji
sémát fordít ki azzal, hogy szövetséges helyett ellenséget farag a címbeli
kísértetből. Eközben több önéletrajzi elemet is belesző a képregénybe, amelyek
közül saját kisebbségi identitásának nehézségei lesznek a leghangsúlyosabbak.
Brosgol első generációs amerikai bevándorlóként Oroszországban született. Feltehetően
saját tapasztalatai köszönnek vissza Ánya érzéseiben, aki folyton úgy érzi, képtelen
egyszerre megfelelni a családja által elvárt kulturális és vallási normáknak,
valamint az iskolában tanult amerikai életstílusnak. A kettős
megfeleléskényszer szül haragot és frusztrációt Ányában, a felbukkanó Emily így
voltaképpen a hősnő sötét energiáinak, „rossz szellemének” kivetülése lesz.
Brosgol Marjane Satrapi Persepolisát
idéző, könnyed, karikatúrába hajló stílusban ábrázolja Ánya kertvárosi
valóságát, emiatt lesz olyan váratlan és hatásos, mikor a fináléhoz közeledve
hideglelős horrorjelenetekkel vált tónust. Emiatt a képregény inkább nagyobb
gyerekeknek és a náluk idősebbeknek ajánlható, felső korhatár nélkül.
*
A fiatal magyar képregényesekből
álló 5Panels csoport más utat választ: Hullámtörés
című antológiájukban nyíltan a továbblépésről, a válsághelyzetekből való
kiutakról szóló történeteket gyűjtöttek össze. A kötet előszava és a
tartalomjegyzékhez fűzött szerkesztői kommentárok a kelleténél kissé közelebb
kerülnek az önsegítő könyvek negédes semmitmondásához, maguk a képregények
viszont teljesen más (és egymástól is eltérő) hangnemet használnak. Kiemelkedik
közülük Molnár Gábor önvallomása arról, milyen képregényt készítene egy
ugyancsak Molnár Gábor nevű, elfeledett íróról és kalandorról, ha lenne rá
ideje. A hétköznapi és a vágyott élet különbsége a reálisan megvalósítható és
az eszményi műalkotás között támadó feszültséggel gerjed össze, az alkotótól
megszokott, szelíden bölcs szövegekkel és pompásan kidolgozott, a legszebb
felnőtt mangákat idéző rajzokkal. Molnár megközelítése nem egyedülálló a Hullámtörésben: Fintor Gréta is a minden
hazai képregénykészítő számára jól ismert dilemmákról rajzolt – a főhős
egérmaszkjával a Mausra kacsintgató –
képnovellát, amelyben a fiatal elbeszélőnek azzal kell megbékélnie, nem biztos,
hogy minden célját meg tudja valósítani, amit eltervezett.
A kötet több darabja is a derűs
belenyugvás, a nehezen megszerzett tudás önértékéről állít valamit, és a
legjobb művekben ez a téma összekapcsolódik az alkotói magabiztossággal. Nagy
Marci például rendkívül elegánsan, szöveg nélkül meséli el az utolsó
jócselekedetét végrehajtó, nyugdíjas szuperhősnő történetét, aki, mintegy
mellesleg, az egyik legjobb figurává emelkedik a csekély számú magyar szuperhős
között. A Hullámtörés alapján tehát a
5Panels továbbra is rátalál a fiatal tehetségekre, ezúttal már a csapat második
nemzedéke bizonyítja, hogy képes kifejezni magát képregénytörténetekben.
Nemcsak lelkesek, hanem szakmailag is egyre jobbak.
Vera
Brosgol: Ánya kísértete. Színes, puhafedeles, 224 oldal. Kiadó: Ciceró.
Koska
Zoltán és mások: Hullámtörés.
Fekete-fehér, puhafedeles, 120 oldal. Kiadó: 5Panels.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/02 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14802 |
