Déri Zsolt
Igazán szerencsések vagyunk: a 2010-es évtized mindegyik Nick Cave & The Bad Seeds-albumához láthattunk moziban egy-egy filmet!
A 2013-as Push The Sky Away nagylemez idején Iain Forsyth és Jane Pollard által rendezett 20000 nap a Földön egy fikcióval spékelt portréfilm volt az ausztrál rockpoétáról. A 2016-as Skeleton Tree album megjelenéséhez igazítva Andrew Dominik rendező 3D-ben forgatott Még egyszer, érzéssel című dokumentumfilmje a zenekari stúdiófelvételekkel párhuzamosan azt mutatta be, hogy a dalszerző-énekes és felesége hogyan dolgozzák fel ikerfiaik egyikének, a brightoni sziklákról 15 évesen halálba zuhant Arthurnak az elvesztését. A még szintén a gyászmunkából születő Ghosteen című tavaly őszi dupla lemez megjelenése körül adott zongorás szólófellépések dalparkját és hangzását pedig – trilógiazáróként – az idei Idiot Prayer – Nick Cave Alone at Alexandra Palace koncertfilm örökítette meg speciálisan izolált formában.
A 2019 januárjától 2020 januárjáig húzódó intim szólóturnénak Conversations with Nick Cave volt a címe, de a júniusban forgatott filmben már nincs semmiféle beszélgetés a dalok között, sőt közönség sincs az előadó körül – a rendezést is magára vállaló zongorista-énekes az Idiot Prayer koncertprogramját a koronavírus-karantén idején vette fel a díszes londoni Alexandra Palace rendezvényközpont egyik üresen kongó termében, az ír operatőr Robbie Ryan (A kedvenc, Házassági történet, Sajnáljuk, nem találtuk otthon stb.) kamerája előtt. A július végén fizetős livestream formájában debütáló anyag kibővített moziverziója november elején került néhány napra a filmszínházakba.
A Ghosteen nyitódalának, a Spinning Songnak a szövegével induló filmben Cave kifogástalan Gucci öltönyben ül le egy Fazioli hangversenyzongorához, melynek makulátlan fekete lakkozásán tükröződik az üres koncertterem struktúrája. A „fekete zongora”, ami már egy másik vizionárius poétánál is a halálba torkolló élet szimbóluma volt, puritán zenei kíséretet szolgáltat a súlyos hangú ausztrál dalszerző-énekes szürrealista-egzisztencialista szövegeihez, melyekben a bibliai utalások keverednek popkulturális ikonokkal, az ördöggel cimboráló bluesman Robert Johnsontól Marilyn Monroe-n és Steve McQueenen át Miley Cyrusig.
Az 1957-es születésű Nick Cave a Bad Seeds 1984-ben indult diszkográfiájából kísérőzenekar nélkül is jól érvényesülő dalokat válogatott (a lebegős ambient hangzású Ghosteen számai mellett legtöbbet a zongoradominanciájával korszakhatár-jelölő 1997-es The Boatman’s Call albumról), de még a Grinderman kvartettprojekt 2007-2010 közti repertoárjából is áthangszerelt két számot. A film címét adó 1997-es Idiot Prayert sosem játszotta korábban koncerten, a Skeleton Tree idejéből való Euthanasia című kiadatlan szerzeményét pedig itt hallhatták először a rajongók.
A lecsupaszított szuggesztív előadás nem törekszik nagy vizuális változatosságra, nagyrészt sárga, párszor sötétkék, egyszer lila fényben úszik. A komoly művész az (Are You) The One That I’ve Been Waiting For? végén furán felnevet, a Palaces Of Montezuma elején belekortyol teájába, a Man In The Moon végén szúrós szemmel néz ki a képkivágaton kívülre. A Nick Cave Alone at Alexandra Palace alcím ellenére nincs teljesen egyedül, két beállításnál fel is tűnik mellette az operatőr és az őt fahrtkocsin tologató bühnés figurája.
Az Idiot Prayer november végi 22 számos albumkiadásának is alapjául szolgáló nyári koncertfilm-közvetítés ott ért véget, mikor a Galleon Ship után Cave felállt a zongorától és kisétált a képből. A mozinézőknek azonban még jutott tőle egy négyszámos ráadásblokk is: két saját dal (Love Letter, Watching Alice) és két feldolgozás egy-egy 1971-es klasszikusból – a legelső Nick Cave & The Bad Seeds-lemezét nyitó Avalanche című Leonard Cohen-szerzeményből és a filmet „a sírba táncoltam magam” sorral záró Cosmic Dancer című T. Rex-balladából, melyet az idén tavasszal koronavírusban elhunyt Hal Willner producer szeptemberben posztumusz kiadványként megjelent sztárparádés Marc Bolan-tribute albumához rögzített.
Idiot Prayer – Nick Cave Alone at Alexandra Palace – angol koncertfilm, 2020. Rendezte: Nick Cave. Zene: Nick Cave. Kép: Robbie Ryan. Producer: Peter Knowles. Forgalmazó: Pannonia Entertainment. 118 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14790 |
