Tüske Zsuzsanna
Casino Royale – brit, 1967. Rendezte: John Huston, Val Guest, Robert Parrish. Írta: Terry Southern, Ben Hecht, Wolf Mankowitz, John Law, Michael Sayers. Kép: Jack Hildyard. Zene: Burt Bacharach. Szereplők: David Niven (James Bond), Ursula Andress (Vesper), Orson Welles (Le Chiffre), Peter Sellers (Evelyn), Deborah Kerr (Mimi). Gyártó: Famous Artists Production. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 131 perc.
Az Austin Powers-trilógia ’60-as évek ihlette, zabolátlan kémfilm-paródiái már-már szabálykövető eminenseknek tűnhetnek kaotikus világú, rebellis műfaji ősükkel összevetve – az 1967-es Casino Royale a Bond filmek családjában igazi különc, törvénytelen gyerek, filmtörténeti szempontból pedig pimasz kísérlet, amely komoly, vagy, ha úgy tetszik komolytalan kihívást intéz közönségéhez. A Fleming-eredetregény szatirikus átiratában a már nyugalmazott kémlegendát újra szolgálatba hívják a SMERSH alvilági szervezete ellen, amely több ügynök haláláért felelős. Bond mesterterve bővelkedik meglepő húzásokban, többek között az összes brit ügynököt átnevezi Bonddá, kiképzi őket a női csáberő ellen, sőt beveti saját lányát, Mata Bondot, aki méltónak bizonyul a kettős szülői örökséghez.
A stáblistán összesen 6 rendező és 11 forgatókönyvíró szerepel, egytől egyig a nagyok közül valók – mindez részben a film bonyodalmas keletkezéséből is adódik, ahogy maga a műfajválasztás is, hiszen a parodisztikus hozzáállással a producer, Charles K. Feldman az őt beelőző, hivatalos Saltzman-Broccoli páros orra alá akart borsot törni. A Casino Royale játékos, sokarcú mozikarneválként végezte: a rendezőóriások színészzseniket visznek táncba, akik akár ikonikus jelmezeiket is magukon hagyhatták – a szexuálisan frusztrált, csetlő-botló Woody Allen figurától Orson Welles nagy mágusán át egészen George „Spats Colombo” Raftig. De megidézésre kerül a western szelleme és a burleszk világa, sőt klasszikus művek elemei, mint a Dr. Caligari díszletképe vagy Frankenstein szörnye is helyet találnak maguknak. A királyi kaszinó pazar termeiben abszurd humor randevúzik a ’60-as évek pszichedéliájával – búcsút intve a cselekmény követhetőségének –, miközben olyan modernista jegyek kísérik a randevút, mint az önreflexió, az epizodikusság vagy épp a töredezettség (amely a főhős figurájánál is érvényesül). De mindenek felett szórakoztató, káros mellékhatások nélküli, tematikus agycsavaró trip a nézőknek.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 63-63. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14789 |