Huber Zoltán
Arkansas – amerikai, 2020. Renezte: Clark Duke. Írta: John Brandon regényéből Andrew Boonkrong. Kép: Steven Meizler. Zene: Devendra Banhart és Noah Georgeson. Szereplők: Liam Hemsworth (Kyla), Jacob Zahar (Stranger), Patrick Muldoon (Joe), Clark Duke (Swin), John Malkovich (Bright). Gyártó: Storyboard Media / Jeff Rice Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 117 perc.
Amerika szíve valahol a két part között dobog, de hogy pontosan hol, arra számtalan megfejtés kínálkozik. A rurális bűnfilmek kiemelten látványos szerepet játszanak az igazi vidék mítoszának építésében, empatikus portrékat rajzolva az átrepülős államok nagy dobásról álmodozó kisemberéről. Az eddig komikusként ismert, nem mellesleg arkansasi születésű Clark Duke első rendezése is a hely szellemét kutatja, ráérősen bolyongva az érintett szereplők életeiben. A több szálon és idősíkon futó történet egyszerre idézi meg a déli gótika párás világát, Coenék sorsszerűen morbid véletleneit és Tarantino túlélő üzemmódba kapcsoló bűnözőit. Mintha csak a kilencvenes évek második felében készült volna, a tablószerűen szétterülő epizódok egy-egy karakterre koncentrálva követik a helyi kiskirály felemelkedését, illetve a beosztottak ölébe hulló nagy balhét. Hőseink mégsem sietnek sehova, a menetrendszerű drogszállítmányok között nagyrészt unatkoznak és különféle figurákba botlanak. A főnök átverése és nagy pénz leakasztása nagyrészt takarékon pötyög és csak szimpla ürügy, hogy minél több helyi arccal találkozhassunk. Az azonos című regényből íródott forgatókönyv számos témát megpendít a családalapítástól a szemlélődő életfilozófián át a sikeres üzleti etikáig. A lazán kacskaringózó párbeszédek végül persze mindig továbblendítik a cselekményt, az erőszak pedig csak pillanatokra robban.
Duke jó ízléssel válogatja össze a máshol már kipróbált alkotóelemeket, majd hagyja sodródni a jeleneteket és a színészeket, ami tökéletesen illik a folyamatos önigazolást kereső szereplőkhöz. A falvédő-bölcsességek, a lusta szétcsúszások és az eredetiség hiánya a figurák esszenciája, a film problémái így különös erényekké válhatnak. Mindez persze azon áll vagy bukik, hogy nézőként akarunk és tudunk-e menni ezekkel a legkevésbé sem vonzó karakterekkel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14786 |
