Jordi Leila
Cities of Last Things – tajvani, 2019. Rendezte és írta: Ho Wi-ding. Kép: Jean-Louis Vialard. Zene: Robin Codert. Szereplők: Jack Kao (Zhang), Lee Hong-chi (fiatal Zhang), Ning Ding (Wang), Linda Ju-chi Liu (Yu Fang), Louise Grinberg (Ara). Gyártó: Changhe Films / Ivanhoe Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 106 perc.
A 2018-as Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott Cities of Last Things sötét hangulatú, atmoszferikus beállításokban bővelkedő melodráma, amely a történet kronológiáját megfordítva, a végkimenetelhez vezető ok-okozati összefüggéseket fejtegeti. A férfi főhős öngyilkosságával indító film egy átlagos rendőr bukástörténetét meséli, olyan időszakokat kiemelve az életéből, melyek a tragikus döntés elkerülhetetlen bekövetkeztéig vezethettek. A film egyik különlegessége abban rejlik, hogy a rendező a férfi életében meghatározó három korszakhoz három különböző műfajt társít, melyek harmóniában vannak a férfi adott időszakban megélt érzelmeivel, lelki világával.
A történet egy élettelen, rideg, utópisztikus jövőből vált a film noir inspirálta közel múltba, ahol bár feltűnik a szenvedély, a korrupt rendőrség kegyetlensége dominál, míg végül elérkezünk a fiú kamaszkorához, ahol minden későbbi problémája gyökerezik, így a film végére a 90-es évek hongkongi akciófilmjeiből ismert melodrámai lezárás jut. A történetmesélési technikából adódóan, ahogy az időben egyre távolabbra kerülünk a jelentől, úgy kellene egyre inkább megértenünk és azonosulnunk a rendőr döntéseivel, a jellemének folyamatos változásával, ám valamiért az érzelmi hatás mégsem átütő, helyenként didaktikusan hat. Ettől eltekintve szépen kirajzolódik egy félrecsúszott emberi élet szomorúsága, egy tragikus sors története: a néző egy átlagos, családcentrikus rendőrt figyel, aki egyszerre válik áldozatává a körülményeknek, rossz döntéseinek és makacsságának. A különböző műfajok és stilisztikai megoldások megidézése mindenképpen érdekes hat: habár túl szembeötlő ahhoz, hogy a karakterrel, az öngyilkossághoz vezető út pszichológiájával igazán azonosulni lehessen, összességében a rendhagyó történetmesélési technika szimpatikus kísérletnek bizonyul.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/01 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14783 |
