Fekete Tamás
Fellini degli spiriti – olasz, 2020. Rendezte és írta: Selma Dell’Olio. Kép: Daniele Bottlesell. Zene: Antonio Fresa. Gyártó: Mad Entertainment / Rai Cinema / Walking the Dog. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 100 perc.
Bár minden rendező személyisége és gondolkodása átüt saját filmjein, kevés alkotó volt, aki úgy használta volna önkifejezési formaként a filmet, mint Fellini. A 8 és ½ vagy az Amarcord nem csupán témájában, hanem már címében is a rendező személyéről szól, ahogy a Satyricon adaptációja, Róma-filmje, vagy Casanova-életrajza címében is szerepelt Fellini neve. Nehezen elképzelhető, hogy bárki más vette volna a bátorságot, hogy egy saját magát központba állító interjú lehessen a témája egy mozifilmnek – még akkor is, ha abban a valóság és a fikció közti vonal (itt is) néha teljesen elmosódik.
A rendező születésének 100. évfordulója alkalmából készült dokumentumfilm nem az unalomig ismert módszert, a kronologikus, filmről-filmre vándorló és minden alkotáshoz életrajzi eseményt társító utat választja, hanem egy szabadabb, mégis elemzőbb nézőpontot használ. Ezt jelzi az eredeti cím is – a kissé patetikus, és épp ezért némileg üres A lélek festője helyett –, a Fellini degli spiriti ugyanis utalás a direktor 1965-ös filmjére, a Júlia és a szellemekre. Selma Dell’Olio munkája is valóságos szellemidézés, Giulietta helyett Federicóval a médium asztalánál, és az inspirációként használt művet felidézve, szabadon ugrálva az életmű darabjai között. A film ugyanis tematikák mentén közelít Fellini személyiségéhez, valamint a spiritualitáshoz való viszonyához, melyben a jungi pszichoanalízis épp olyan fontos szereplő volt, mint az ezotéria, vagy épp a katolicizmus. A művészi látásmód mellett pedig egyes vissza-visszatérő tematikai elemek is analízis alá kerülnek – mint például az utazás, vagy a zene motívuma. A filmeket bizonyos eszmék és megközelítési módok mentén vizsgáló mű így épp annyira tárja fel az alkotót, mint alkotásait, az értelmezés mellett pedig némileg át is rendezve az életművet, melyben a Júlia és a szellemek csaknem olyan fontos kulcsmű, mint Az édes élet vagy a 8 és ½.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 63-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14761 |
