Benke Attila
The Doorman – amerikai, 2020. Rendezte: Kitamura Ryūhei. Írta: Lior Chefetz, Joe Swanson, Harry Winer. Kép: Matthias Schubert. Szereplők: Ruby Rose (Ali Gorski), Jean Reno (Dubois), Askel Hennie (Borz), Rupert Evans (Stanton), Julian Feder (Max), Kíla Lord Cassid (Lily). Gyártó: Double Dutch International / Smash Media. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 97 perc.
A Drágán add az életedhez kevés hasonló akcióthriller ér fel (A rajtaütés), és Kitamura Ryūhei (Azumi, Aragami) legújabb filmje, a The Doorman sem ez a kategória. Egy francia csempész, Victor vezette bűnbanda foglal el egy New York-i lakóházat az ott elrejtett, NDK-ból kicsempészett értékes festmények megszerzése végett. Pechükre John McLane női megfelelője, a poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő ex-zsoldos, Ali a portás, akinek rokonai (Jon és gyerekei, Max és Lily) is itt laknak, és jaj azoknak, akik bántani akarják őket!
A The Doorman minden eredetiséget nélkülöz, és nem mentik a helyzetet a mostani akciófilmes trendnek megfelelően az élvezhetetlenség határáig szétszabdalt, túl sötét akciójelenetei sem. Ali karakterét azzal próbálták elmélyíteni, hogy rövid flashbackek formájában rá-rátörnek a karrierjét derékba törő bukaresti terrortámadás (amelynek során a nagykövetet és kislányát nem tudta megvédeni) traumatikus emlékei. Ám ezek csak pár másodpercre bénítják meg, majd folytatja is bosszúhadjáratát. Kár, hogy a Drágán add az életed szégyentelen lemásolásánál és a drámainak jóindulattal sem nevezhető mirelit lelkizésnél nem futotta többre, mert az Alit játszó Ruby Rose-nak igen jól állna a keménykötésű hősnő, ezt már a Batwoman-sorozatban is bizonyította. Egyébként, ha a női akcióhős miatt a The Doorman progresszívnek tűnik is, nemcsak sablonos megvalósítása, de a negatív hősök ábrázolása is kőkonzervatívvá avatja. A terroristák Kelet-Európában okoznak traumát az amerikai katonanőnek, és nyugat-európai bűnöző terrorizálja a békés New York-i családokat. Az eurofób Donald Trump, ha a leszbikus Ruby Rose-t nem is, azt biztosan örömmel látná, hogy az amerikai akcióhős elintézi a „gonosz európaiakat”. Igaz, ahhoz a The Doorman túlságosan is gyorsan felejthető és jelentéktelen, hogy komolyan vegyük sztereotípiáit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14760 |
