Baski Sándor
The Trial of Chicago 7 – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Aaron Sorkin. Kép: Phedon PapaMichael. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Eddie Redmayne (Hayden), Sacha Baron Cohen (Hoffman), Alex Sharp (Davis), Jeremy Strong (Rubin), John Carroll (Dellinger), Yahya Abdul-Mateen (Seale), Mark Rylance (Kunstler), Frank Langella (Hoffman bíró). Gyártó: DreamWorks Picture / Cross Creek Picture / Alibaba Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 130 perc.
Amikor 2007-ben Aaron Sorkin forgatókönyvet írt az amerikai történelem egyik leghírhedtebb bírósági tárgyalásáról, nem tűnt különösebben aktuálisnak az alapötlet, de még hiánypótlónak sem. A chicagói hetek tárgyalása az egyik legjobban dokumentált per, tucatnyinál is több filmben dolgozták már fel Godard-tól Peter Watkinsig. Sorkin verziója nemcsak az egy jelenetre eső sztárok számában különbözik az elődeitől, de tökéletes időzítése miatt is. Noha egy ideig úgy tűnt, sikerül betemetni az ideológiai árkokat, az elmúlt évtized a kultúrharc erősödéséről szólt, amire a tüntetők és az ancien régime-et képviselő bíró kibékíthetetlen ellentétével Sorkin is reflektál – igaz, azt aligha sejtette, hogy 2020 nyara – a Covid-19-járvány mellett – ugyanúgy az utcai tüntetésekről, a rendőri brutalitásról és a polgárjogi szlogenekről fog szólni, mint 1968 augusztusa.
A dramaturgiai építmény felhúzásakor volt mire támaszkodnia az Oscar-díjas forgatókönyvírónak. A 2007-es, dokumentarista felvételeket animációs betétekkel ötvöző Chicago 10 a bírósági jegyzőkönyvekre alapozva villantotta fel a kilenc hónapig tartó per kulcspillanatait, miközben az utcai harcokat flashbackszerű epizódokban mutatta be. A chicagói 7-ek tárgyalása is ezt a kottát követi, sőt a radikális hippik vezére, Abbie Hoffman Sorkin verziójában is főszerepet kap, és még a stand up rutinjait is ugyanúgy narrációként használja fel. A dokumentarista hitelesség ellenére az íróként mindig vastag ceruzával dolgozó Sorkin nem tud kibújni a bőréből: az Egy becsületbeli ügyhöz, Az elnök embereihez vagy A közösségi hálóhoz hasonlóan most is elrajzolt karaktereket mozgat – de ha kifinomultsággal nem is vádolható, történelmi allegóriaként és vitaindítóként tökéletesen betölti funkcióját a film.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/12 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14748 |
