rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

David Copperfield rendkívüli élete

Kovács Kata

The Personal History of David Copperfield – brit, 2020. Rendezte: Armando Ianucci. Írta: Charles Dickens regényéből Simon Blackwell. Kép: Zac Nicholson. Zene: Christopher Willis. Szereplők: Dev Patel (David), Peter Capaldi (Micawber), Hugh Laurie (Dick), Daisy May Cooper (Peggotty), Tilda Swinton (Betsey), Ben Whinshaw (Uriah). Gyártó: Film4 / Film Nation Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 119 perc.

 

Az alelnökkel és a Sztálin halálával világhírűvé vált Armando Ianucci ezúttal a világirodalom egyik legnépszerűbb regényét pezsdíti fel groteszk humorral és őrületes tempóval. Dickens klasszikusa a személyes hangvétel, a viktoriánus kor értékrendjének kritikája és humanizmusa miatt vált a filmesek egyik kedvenc irodalmi alapanyagává, a némafilmkorszaktól kezdve George Cukoron át napjainkig szinte minden évtizedben jutott neki legalább egy hű mozi- tévé- vagy rajzfilmes adaptáció. A mostani elsősorban a látványelemekkel és különös karakterekkel túlzsúfolt videóklipes esztétikája, a kreatív túlzások és az etnikailag is színpompás casting révén jelent újdonságot. Az indiai származású Dev Patel kisfiús, mégis időtlen sármjával és érzékenységével, briliáns humorával elképesztően jó választás a címszerepre, ahogyan a mellékszerepekben a David édesanyját és későbbi szerelmét egyszerre alakító Morfydd Clark, valamint Rosalind Eleazar, Tilda Swinton, Hugh Laurie és a BBC sztár Peter Capaldi is.

Ianucci, bár nagy alázattal nyúl az eredeti műhöz – a dialógusok nyelvezetét például nem modernizálták – ezúttal nem akar kigúnyolni senkit, és az eredeti mű keserűségét és kegyetlenségét is javarészt életigenlésre cseréli, világában egyszerre fér el egy kis Baz Luhrmann, Terry Gilliam és Michel Gondry, némi slapstick, bukolikus BBC-hangulat és egy jó nagy adag groteszk. A középpontban a művésznarrátor megelevenedő képzelete és emlékezete áll, az önreflektív motívumok, életre kelő műalkotások, a saját születése közben anyja mellett térdelő, felnőtt szerző, a falra vetített emlékek, kalandok, kalligráfiák, a papírsárkánnyá alakított memoár véget nem érő, teátrális labirintusa a Dickens-rajongók számára éppúgy ínyenc falat, mint a rendező mellett elkötelezett nézőknek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14724

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -