Kovács Patrik
Sole – lengyel-olasz, 2019. Rendezte: Carlo Sironi. Írta: Antonio Manca, Giulia Moriggi és Carlo Sironi. Kép: Pohárnok Gergely. Szereplők: Claudio Segaluscio (Ermanno), Sandra Dryzmalska (Lena), Bruno Buzzi (Fabio), Barbara Ronchi (Bianca). Gyártó: Kino Produzioni / Lava Films / Polski Instytut Sztuki Filmowej. Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd. Feliratos. 90 perc.
Tudvalevő, hogy Olaszország különös szigorral sújt le a béranyaság – az Európai Unión belül is sokat vitatott – gyakorlatára. Való igaz, egy mit sem sejtő újszülött áruba bocsátása – történjék bármily humánus körülmények között – mindig szakajtónyi erkölcsi kérdést vet fel. Az itáliai Carlo Sironi azonban szívós kérlelhetetlenséggel söpri félre e kérdéseket: rendezői debütfilmje, a Napsugár nem ítélkezik, nem moralizál, nem apellál az érzékenységünkre epekeserű társadalomkritikával. Ehelyett nagyítólencsével követi egy átlagos béranyasági megállapodás szereplőit: a meddő házaspárt, a gyermekéről lemondani készülő kismamát, és a leendő mostohaapa unokaöccsét, a léha Ermanno-t, aki – busás fizetség fejében – eljátssza, hogy a születendő kislány édesapja, ezáltal biztosítva az örökbefogadás jogi kereteit. Csakhogy azzal senki sem számol, hogy a srácban idővel mély érzelmek ébrednek az ifjú anyuka iránt, és véget akar vetni az egyre kényelmetlenebb színjátéknak.
Sironi hőseinek ködös tekintetében tiszteletreméltó őserő csillog. Nemes önzetlenséggel veszik vállukra az élet „édes terheit” – a szerelmet, a családalapítást, a házasságot –, még lázadni is csak rezignált mélasággal képesek. Elsőfilmesünk stíluseszközei lehengerlőek: szinte kizárólag szűk plánokkal dolgozik, ezzel – valamint a lerongyolódott olasz kisváros pompás miliőrajzával – bensőséges kisrealizmust teremt. Furán félrekomponált képei, nagyszerű hangkulisszái ezer szónál is többet mondanak a kallódó kisemberekről – de ha mindez nem lenne elég, a Napsugár mind témaválasztásával, mind stiláris megoldásaival Bresson kései remekére, A pénzre hajaz. Van kiút ebből a rengeteg nyomorúságból? Sironi nem foglal állást, ám a szereplők sötéten gomolygó érzelmei, a gyűrött arcok, a sápatag fényű lakásbelsők mögött mintha felderengene a remény.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/11 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14722 |
