Baski Sándor
La dea fortuna – olasz, 2019. Rendezte: Ferzan Özpetek. Írta: Gianni Romoli és Silvia Ranfagni. Kép: Gian Filippo Corticelli. Zene: Pasquale Catalano. Szereplők: Stefano Accorsi (Arturo), Jasmine Trinca (Annamaria), Edoardo Leo (Alessandro), Serra Yilmaz (Esra), Barbara Alberti (Elena). Gyártó: Faros Film / R&C Produzioni. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 114 perc.
Ferzan Özpetek több mint húszéves rendezői pályája annak ellenére egységes, hogy a 2010-es években megpróbálta kitágítani szerzői univerzumát. A pályanyitó (melo)drámák után flörtölt a vígjáték (Szerelem, pasta, tenger) és a romkom (Öveket becsatolni!) műfajával, de készített egy sajátos kísértetfilmet (Titokzatos társulat) is. A mérsékelten sikeres kitérő után a Fortuna istennő szerencsés visszatérést jelent a korai Özpetekhez – egyben pályaösszegzésként is nézhető.
A válságba jutott család témája és a konvencionálistól eltérő párkapcsolatok most is főszerepet kapnak a rendezőnél. A Rómában játszódó történet egy tizenöt éve együtt élő melegpár körül forog: a vízvezeték-szerelőként dolgozó Alessandro és az irodalmár Arturo élete látszólag idilli, de – ahogy az a török-olasz rendező filmjeiben megszokott – egy ismeretlen élethelyzet próbára teszi a felszín alatt amúgy is repedező kapcsolatukat. Rég nem látott közös barátjuk kórházba kerül, és amíg a műtétjére vár, nekik kell a gyerekeire vigyázniuk. Ám Özpetek korábbi filmjeivel ellentétben a hagyományos családi kereteknek itt már csak a romjai maradtak meg, a két férfi a szomszédokból és a közeli barátokból toboroz új közösséget, és ebbe az újfajta családi modellbe próbál beilleszkedni a gondjaikra bízott kislány és kisfiú is. A főszereplők szexuális orientációja ugyanakkor egyáltalán nem hangsúlyos, a gyerekek is magától értetődő természetességgel veszik tudomásul, hogy két pótpapa gyámsága alá kerültek. Jelzésértékű, hogy egyedül a régi világ képviselője, a megtébolyodott nagymama az, aki degeneráltnak tartja Alessandrót és Arturót. A rendezőnek ezúttal sikerül a giccsveszélyt is elkerülnie, nem kis részben a kiváló színészgárdának köszönhetően, a Fortuna istennő így nemcsak saját legjobb rendezéseit idézi meg, de Almodóvar, Ozon vagy Koreeda unortodox családfilmjeivel is egy kalap alá vehető.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/11 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14721 |
