Huber Zoltán
On the Rocks – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Sofia Coppola. Kép: Philippe Le Sourd. Zene: Phoenix. Szereplők: Rashida Jones (Laura), Bill Murray (Felix), Marlon Wayans (Dean), Jessica Henwick (Fiona). Gyártó: American Zoetrope. Forgalmazó: Apple TV+. 96 perc.
Az, hogy az apa-lánya kapcsolat miért központi jelentőségű Sofia Coppola életművében, nyilván nem szorul bővebb magyarázatra. A legfrissebb szerzői darabban a helyüket kereső lányokkal szemben már egy saját családját egyben tartani igyekvő érett nő ütközik meg a mitikus apafigurával. Hősnőnk nem a zárt álomvilágában álmodozik az életről, ő reggelente leadja a gyerkőcöket a suliban, majd üres tekintettel mered a monitorra. Miközben képtelen újra felvenni a fonalat, szerető férje hasít a fiatalos új vállalkozásával. A férfi állandóan úton van, amiről a nő igen rossz érzékkel a szívtipró papa véleményét kéri ki. A lehengerlő modorú, önmagát mindenhol feltaláló apa persze magából kiindulva meggyőzi a lányát, a férje bizonyára megcsalja. A screwball és a családi dráma határán billegő, nyomokban némi szappanoperát is tartalmazó sztori persze csak ürügy Coppola számára, hogy egymásnak eressze a családját egykor elhagyó apát és az új életszakaszában eltévedt lányát. Nemcsak a csodálatos Bill Murray személye idézi meg az Elveszett jelentés szituációit, az önmagát megtalálni igyekvő hősnő ismét egy idősödő sármőr segítségével talál rá a helyes útra. Igaz, Murray most nem színészt, hanem műkereskedőt alakít, a figura esszenciája azonos. Rashida Jones karaktere ellenben távolról sem a fiatal Scarlett Johansson újrázása, ő jóval öntudatosabb és önkritikusabb. Bár láthatóan rajong az apjáért, a hibáit is tisztán látja és a saját feje után megy. Jones, aki a való életben szintén felmutathat egy híres apát, egyaránt hiteles türelmes anyaként, féltékeny feleségként és a léha apjáért rajongó lányként is, ami nem kis színészi teljesítmény. Ráadásul az összhang is stimmel közte és Murray között, aki ezúttal is lazán hozza az angyali bölcs egoistát. Az önmagában hatalmas meglepetéseket nem tartogató történet lassan csordogál, ám Sofia Coppola könnyed eleganciával csiszolja tovább védjegyszerű stílusát. Takarékon pötyögő dráma, jellegzetes hangulatok, finom kulturális utalásháló, markáns színészi jelenléttel, magabiztosan levezényelve.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/11 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14715 |
