Schubert Gusztáv
Egy ifjú kinematográfus az amerikai operatőrképzésről.
Pályakezdő vagy, mindössze 29 éves, de nagy előnnyel indulsz. Amerika egyik kitűnő filmiskoláján szereztél operatőri diplomát. Miben más az ott folyó képzés?
Sok
szempontból más a képzés és a lehetőségek, de Amerikán belül nagy különbségek
vannak az egyetemek között. Én az American Film Institute-on végeztem Los Angelesben,
ahol egy elég katonás rendszer van. Az egyetem heti hét nap elfoglaltságot
jelentett és minden héten forgattunk valamit. Minden film, amit leforgattunk
alapos kritikán és elemzésen ment keresztül, gyakran kockáról kockára. Nagyon
nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogyan lehet a lehető legtökéletesebben segíteni
egy történetet vizuális elemekkel. Ezen felül rengeteg ismert tehetséges filmes
eljött az egyetemre az aktuális filmjével és felbecsülhetetlen tanácsokat
adott. Ezek közül a legtöbb amerikai filmes volt, de Enyedi Ildikó is eljött a Testről
és lélekről után. Azt még talán érdemes megjegyezni technikai szempontból,
hogy itt sokkal több filmes felszerelés áll rendelkezésre, a város
infrastruktúrája teljesen erre van optimalizálva és több lehetőség van
hagyományos 35mm-es filmre forgatni. Bármerre megy az ember, mindig érzi, hogy
ez a filmipar központja. Számomra ezek fontos szempontok voltak mikor
kiköltöztem, de természetesen az is benne van, hogy akikkel együtt végez az
ember többnyire azokkal is dolgozik együtt.
Egyik kisjátékfilmed több fesztiválon is
díjazták. Miről szól?
Számomra
ez egy elég rendhagyó film volt olyan szempontból, hogy ezt én írtam és én
voltam az operatőre is. Ebben az esetben ez azért volt egyszerű, mert a filmnek
alapvetően az volt a koncepciója, hogy dialógus nélkül meséljünk el egy rövid
történetet úgy, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a vizuális elemekre és 35mm-es
filmre forgatjuk. Volt egy személyes gyerekkori történetem, amiről azt
gondoltam, hogy megfelelő alapot adna ennek a koncepciónak és ezért vállaltam,
hogy én írom meg. A film – The Little Thief – egy kisgyerekről szól, aki
egy zöldségestől ellop egy babszemet. Eleinte büszkén elrejti a játékai között,
de az erős lelkiismeretfurdalása végül arra sarkalja, hogy visszavigye a
babszemet.
Egy
nagyon jó csapattal dolgoztunk ezért úgy éreztem, hogy egyszerű volt csak az
operatőri munkára koncentrálni. A rendező – Nicole Vanden Broeck – elképesztően
jól tud bánni a gyerekszínészekkel és a főszereplő, Kue Lawrence, 7 éves kora
ellenére az egyik legodaadóbb színész, akivel valaha együtt dolgoztam. Mivel
nem volt dialógus a filmben ezért a zene is nagy szerepet kapott, Preiszner
Miklós volt a zeneszerző.
Kik az operatőr példaképeid? És mit tanultál
tőlük?
Hosszú a lista, de elsősorban Masanobu Takayanagi, Zsigmond Vilmos és Roger Deakins. Mikor először láttam pár filmet, amit a Masanobu Takayanagi forgatott (Fehér pokol, Warrior, A harag tüze), úgy éreztem, hogy a színészi alakítások jobban hatottak rám és ebben nagy szerepe volt az ő operatőri munkájának. Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy a néző egy pillanatra sem gondolkozik azon, hogy milyen szépek a képek vagy milyen jó az operatőr. Egész egyszerűen csak olyan képek vannak a filmjeiben, amik teljesen behúzzák az embert a filmbe. Ő is az AFI-ra járt, és ez is inspirált annak idején, hogy jelentkezzek a képzésre. Roger Deakins is egy hasonlóan „láthatatlan” megközelítést alkalmaz, amikor forgat. Például, ha a Fargo-t vagy a Fogságban-t megnézi valaki, elég nehéz megmagyarázni, hogy pontosan miért is működik benne az operatőri munka. Természetesnek és indokoltnak érződik a világítás, a kompozíció, a kamera mozgása és ez az összhang nem hívja fel magára a figyelmet. Így minden kép a történetnek és a színészi alakításnak van alárendelve. Zsigmond Vilmos pedig egy olyan legenda, aki mindig tudott valami új és érdekes szemszöget hozni bármilyen filmhez, úgy, hogy a lehető legjobb értelemben feszegette a határokat. Mivel egy operatőr egyszerre művész, technikus és menedzser, ezért mindig van mit tanulni és minden filmnél magasabbra lehet tenni a lécet, hogy kihívásokat állítson fel magának az ember.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2020/10 45-45. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14684 |