Benke Attila
Taxi Driver – amerikai, 1976. Rendezte: Martin Scorsese. Szereplők: Robert De Niro, Harvey Keitel, Jodie Foster. Forgalmazó: Sony. 114 perc.
A Hollywoodi Reneszánsz egyik utolsó nagy sikere a Taxisofőr volt, amely máig hivatkozási alap a filmvilágban: legutóbb a Joker építkezett a motívumaiból. A New York bűnös városában kétségbeesetten őszinte emberi kapcsolatokat kereső veterán, Travis Bickle drámája nemcsak Martin Scorsese rendező és Paul Schrader forgatókönyvíró személyes tapasztalatait, hanem a vietnami háború és a Watergate-botrány után mélypontra került Egyesült Államok társadalmának kollektív lelkiállapotát is tükrözi.
A film legújabb blu-ray kiadása, a Jubileumi változat kevés újdonságot kínál, tartalma nagyjából megegyezik a 2006-os DVD-verzióéval. Felettébb izgalmas anyagok a New York City világát bemutató kisfilmek, kiváltképp a taxisofőrökkel készült riport. Ebben a szakmabeliek megerősítik azt, amiről Paul Schrader és Martin Scorsese az audiokommentárokban és az interjúkban beszél: a főhős nem a képzelet szüleménye, számos „Travis Bickle” rója New York utcáit sárga autóval a hét hat napján, tizenkét órában. Az egyik pályaelhagyó taxis szerint ez a „szeretve gyűlölt” szakma nemcsak kimerítő, de stresszes és veszélyes is, ráadásul társadalmi megbecsültsége nagyjából a Scorsese művében látott alacsony szinten mozog – ilyen körülmények között nem nehéz lelkileg tönkremenni.
A Jubileumi változat újdonsága a Taxisofőr negyvenedik évfordulója alkalmából a 2016-os Tribeca Filmfesztiválon közönségtalálkozójáról készült felvétel, amelyen az alkotók és a színészek anekdotáznak. Szívmelengető érzés újra együtt látni a stáb tagjait, ám a többi extrához képest pluszinformáció nem hangzik el. Aki a film keletkezéstörténetében és értelmezésében szeretne elmélyülni, az jobb, ha Scorsese, Schrader és Robert Kolker filmtörténész audiokommentárjaival nézi végig a Taxisofőrt. Ezekből megtudhatjuk, hogyan függ össze a cselekmény lassú tempója és Bernard Herrmann utolsó, zseniális filmzenéje a főhős magányosság-érzetével, a rendező miért alkalmaz ugróvágást Travis emblematikus felfegyverkezési jelenetsorában, valamint az ambivalens lezárás értelmezéseit is meghallgathatjuk. Például az alkotók és Kolker szerint is szándékosan abszurd az epilógus, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy egy olyan társadalomban nincsenek rendben a dolgok, amelyben egy pszichiátriai kezelésre szoruló férfit igazságosztó hősként ünnepelnek. A véres finálét követően Travis hiába tűnik újfent épelméjűnek, az utolsó jelenet tudathasadást szimbolizáló tükörkompozíciója arra utal, hogy újra eluralkodhat rajta az őrület.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/09 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14660 |
