Kránicz Bence
A magyar kiadók egyre bátrabban válogatnak a szuperhősműfajtól távoli amerikai képregények, az utóbbi évek ünnepelt szerzői sorozatai közül. Ha nem tudnánk, hogy a közvetlen fősodortól kicsit is távolabb eső címek nálunk egyelőre kockázatosnak számítanak, azt mondanánk, biztosra mennek. Amerikában kevés kevés képregényt ünnepeltek olyan hangosan a kilencvenes évek óta, mint Jeff Smith író-rajzoló egyszemélyes eposzát, a Bone-t, amely 1991 és 2004 között 10 Eisner-díjat nyert el – ennyi gombócból is sok. A leleményes magyar fordításban Konc címet kapott sorozat a tolkieni epikus fantasy műfaját variálja: kicsi és külön-külön kiszolgáltatott, de együtt erős hősök meséje, akik hegyen-völgyön át vándorolva, a világ elpusztítására törő ősgonosszal is szembeszegülve érnek célhoz.
Smith ötlete, hogy a három Konc unokatestvért körbevevő miliő afféle pszeudo-középkori meseuniverzum, beszélő állatokkal, jóságos sárkánnyal és faluszéli fogadóval, de maguk a hősök ízig-vérig modern figurák. Visszavágynak otthonukba, Koncfalvára, ahonnan egyikük kapzsisága és ügyetlensége miatt száműzték őket, és ami az elejtett utalások alapján sokkal inkább napjaink kisvárosaira emlékeztet. A legszimpatikusabb Konc fivér, Füle kedvenc olvasmánya a Moby Dick, és a fenyegető rémségekhez meg új barátaihoz fűződő viszonya is az örök kívülállóé, mintha csak kényszerű turista lenne e fantasy-vidéken. A három központi karakter leginkább klasszikus Disney-figurákhoz hasonlít, egy-egy jellemző alkatot képviselnek, mint Mickey egér, Donald kacsa és Goofy. Smith ábrázolásmódját még izgalmasabbá teszi, hogy a helyszíneket és a mellékfigurákat realisztikus, „tiszta vonalas” stílusban dolgozza ki, míg a Koncok meglehetősen absztrakt figurák, maga Konc Füle leginkább a kísértet Casper és egy aranyos teknősbéka keresztezéseként írható körül. Kalandjai pergő ritmusban, sok vizuális poénnal, dinamikus jelenetezéssel bomlanak ki, ami nemcsak a szerző képregénykészítői tehetségéről, hanem magabiztos műfajismeretéről is árulkodik. A Konc bármely korosztálynak jó szívvel ajánlható – nagyobb gyerekek és felnőttek más-más okokból találnak majd benne örömöt.
Ugyanilyen széles olvasórétegnek szól az Egérőrség, a Koncnál újabb, magyarul szintén most induló sorozat, egy másik egyszerzős vállalkozás. David Petersent nyilvánvalóan inspirálta is Jeff Smith munkája: a 2006-tól megjelenő Egérőrség ugyancsak középkori közegben játszódó lovagi fantasy, emberek helyett egérszereplőkkel. Ám nem a Macskafogó műfajparódiákra lehetőséget nyújtó egérvilágában járunk, hanem sötétebb és kíméletlenebb vidéken, ahol az egereknek apró termetük és sérülékenységük miatt kell őrséget szervezniük, kipróbált és marcona egérharcosokkal. Az Egérőrség hősei tehát se nem aranyosak, se nem különösebben szerethetőek. Nincs az az érzésünk, mint a Konc esetében, hogy a főhősöknek voltaképpen semmi bajuk nem eshet – itt hullanak az egerek, és a helyenkénti, vizuálisan azért tompított brutalitás meg a karcos-árnyékos képi világ miatt a Trónok harca sem tűnik távoli párhuzamnak. Petersen rajztudása lehengerlő: az egymástól első pillantásra csak bundájuk színében eltérő egereket pillanatok alatt egyedi figurákká formálja, amiben az is segíti, hogy alaposan kidolgozza a középkori egértársadalom szerkezetét. Minden egérnek megvan a maga munkája és helye a világ rendjében, ám összességében az egértársadalom cseppet sem vonzó közösség, sokkal inkább katonai diktatúrára emlékeztet. Petersen tehát az állatszereplős mesefantasy családbarát álcájában komor történetet mesél és bonyolult problémákat ragad meg, ezáltal célozva meg több különböző közönségréteget. Az első kötet inkább csak bevezet az Egérőrség világába, emiatt a cselekmény egyszerű panelekből építkezik. Képi egyedisége, a karakterformálás megoldásai és a történetmesélés lendülete miatt a sorozat mégis nagyon magas színvonalon indul.
Jeff Smith: Konc 1. – Távozás Koncfalváról. Fekete-fehér, puhafedeles, 144 oldal. Kiadó: Vad Virágok.
David Petersen: Egérőrség 1152. ősz. Színes, keményfedeles, 200 oldal. Kiadó: Ciceró.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/09 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14654 |
