Tüske Zsuzsanna
Ava – amerikai, 2020. Rendezte: Tate Taylor. Írta: Matthew Newton. Kép: Stephen Goldblatt. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Chastain (Ava), John Malkovich (Duke), CVolin Farrell (Simon), Geena Davis (Cydney), Common (Michael). Gyártó: Voltage Pictures / Freckle Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 96 perc.
A tisztes középszert képviselő hollywoodi iparos és zsánerpolihisztor, Tate Taylor esetében mára központi vonássá vált, hogy filmjeiben előszeretettel dédelget peremre került női figurákat. A Segítség faji szegregáció ellen magányos harcosként fellépő lányhősének vígjátéki karaktere, a Lány a vonaton megalázott, önmarcangoló alkoholistává váló thriller-alakja és a Mami megszégyenített, bosszúszomjas, borzongató horror-mamája után a rendező idén egy akciófilm-amazonnal bővíthette kitaszítottakból álló hölgykoszorúját, valamint a manapság rohamosan bővülő mestergyilkosnő felhozatalt Annától Hannáig, Bérgyilkos Marytől Vörös verébig. A műfajteremtő Nikita óta számos alkalommal újraformázott női karakter rendszerint kiszolgáltatott helyzetben, akár kimondottan fogolyként válik egy szervezet profi végrehajtójává – a legújabb jelölt, az Ava esetében azonban önkéntes a száműzetés: Taylor noir-színezetű akciódrámája inkább a múltbéli traumák, a kötődési problémák és a függőség elől való menekülésről és az (ön)büntetésről szól – nem a férfiszervezetek markából történő vériszamos szabadulásról.
Miként a legtöbb korábbi bérgyilkosnő-filmben, a traumatizálódott, elmagányosodott antihősnőt ezúttal is kiképzője afféle pótapa-figuraként támogatja a háttérből, azonban az eddig látottakhoz képest rendhagyó módon, az akciójelenetek mellett egy komplett, többszereplős családi dráma is kibontakozik a vásznon. Az édesanyjához és húgához kilenc év után visszatérő, szakmai hidegvérét elvesztett Avának nem csak a likvidálását elrendelő kisfőnökkel kell szembenéznie, de minden elszenvedett és szeretteinek okozott fájdalom következményével is. Tate Taylornak – akárcsak a Mami horrorja esetében – ezúttal is sikerült kitágítania a műfaji kereteket, erőteljes drámai (sőt, melodrámai) motívumokkal elárasztva filmjét, egy újabb zsánermixet, afféle lélektani akcióthrillert teremtve az Atomszőkék és Ragadozó madarak adrenalin-fiesztái között – egyúttal a bérgyilkosnő-téma vérét is felfrissítve.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14635 |
