Vajda Judit
Małgorzata Szumowska régi témáihoz nyúl, első angol nyelvű munkája mégis más, mint a korábbiak.
A már bemutatkozó nagyjátékfilmjével, a Boldog emberrel (2000) fesztiválkedvenccé vált Małgorzata Szumowska teljes életművét átszelik kedvenc témái: szinte monomániásan kutatja test és lélek összefüggéseit, gyakrabban ellentmondásait (Szex felsőfokon, Az Ő nevében, Test), a halál és veszteség témáját (33 jelenet az életből, Test, Arc), és veti alá kritikának a vallást és az egyházat (Az Ő nevében, Arc) – teszi mindezt sokszor női sorsokon keresztül (Ő – A lepkeszárny érintése, 33 jelenet az életből, Szex felsőfokon).
A másik bárány című ír-belga-amerikai koprodukció elsőre egyfajta szintézise a
korábbi Szumowska-munkáknak. Egy napjainkban, de a modern világtól távol élő
vallásos szektában nevelkedő tizenéves lányt ismerünk meg. Selah számára a
közösséget vezető Pásztor az egyetlen férfi, akit ismer, mivel kommunájukban
csak nők vannak, akik vagy feleségei, vagy lányai a vallási vezetőnek. A kamaszlány
ráadásul elveszítette az édesanyját, és éppen a nővé érés küszöbén áll – azaz a
veszteség élménye is jelen van, többszörösen is.
Az alkotó
korábbi filmjeiben (mintegy szimbólumként) rendszeresen mutatott testeket, akár
Az Ő nevében sportoló férfitesteit, a
Test anorexiás lánytesteit vagy épp
holttesteit, akár az Arc kedvezményes
vásárlásért versenyt futó félmeztelen testeit vesszük. A főhősök testét Szumowska
ezúttal bibliai időket idéző, lepelszerű ruhákkal takarja el, de attól még azok
nagyon is jelen vannak – méghozzá ezúttal is a lélekkel egyszerre összefüggésben
és ellentmondásban. Hisz miközben a Pásztor a halhatatlan lélekről prédikál, a
nők testét uralja. Azzal párhuzamosan pedig, hogy elkezd kételkedni a férfi
szavaiban, Selah-val fizikai változások is történnek: s a nővé válás sok vérrel
jár – esetünkben több értelemben is.
Amennyi
azonban a rokonság a korábbi Szumowska-filmek és A másik bárány között, annyi a különbség is. Már első ránézésre
feltűnő, hogy az eddigi alkotások funkcionális kisrealizmusa, már-már
dokumentarizmusa helyett ezúttal artisztikus vizuális világot, festményszerűen
csodálatos képeket kapunk, tiszta színekkel: gyönyörű kékekkel (Szűz Mária
színét sokatmondóan a lányok viselik) és teli pirosakkal/fuksziákkal (az érett
asszonyok, a feleségek ruhája ilyen), háttérben a természet ragyogó zöldjével.
A
korábbi művek visszafogottabb plánozásától eltérően Szumowska most az
arcközelikkel is hatni akar, és feltűnőek az extrém szögek és gépállások, az
eddigieknél különlegesebb kameramozgások is (a kamera van, hogy kifelé zoomol,
és olyan is, hogy valaki körül forog). A látványos képek gyakran a film
szimbólumait (a bárányokat és a kost), máskor a főhősnő látomásait mutatják be
– ez eddig szintén idegen volt az alkotótól. A legfontosabb különbség a
korábbiakhoz képest mégis az, hogy míg eddigi munkáiban a rendezőnő mindig egyénítette
hőseit, most általánosabban fogalmaz, így személyes és átélhető felnövekvéstörténet
helyett a mű inkább működik feminista parabolaként.
Logikusan
merül fel tehát, hogy A másik bárány
legközelebbi rokonai Szumowska saját korábbi alkotásai helyett a közelmúltbeli
művészhorrorok, amelyekben szintén reneszánszát éli a vallásos téma (Saint Maud, Téli menedék) és a szekták megjelenítése is (Örökség, Fehér éjszakák).
Filmünk ezek közül elsősorban a Fehér
éjszakákkal folytat párbeszédet, méghozzá úgy, hogy a központi karakter
éppen fordított utat jár be, hiszen amíg abban a külvilágból érkező főhősnő
megtalálja magát a kegyetlen szektában, addig itt Selah kételkedni kezd az
addig az életét jelentő kommunában. Egyes látomásaiban ráadásul hősünk pont
olyannak álmodja magát (egy autó hátsó ülésén utazó modern tinédzsernek), mint
amitől a másik lány eltávolodik. Abban viszont megegyezik A másik bárány Selah-ja és a Fehér
éjszakák Danije: ahhoz, hogy rátaláljanak igazi valójukra, pusztítaniuk
kell – a gyerekkorral/múltjukkal együtt valami (valaki) mást is. A Szumowska-filmen
végigvonuló bárányszimbólum is ezen a vonalon kel igazán életre, hisz amíg az
egyik bárányt megöli a pásztor, addig a másik bárány megöli a pásztort. Mindezt
egybevetve A másik bárány Małgorzata
Szumowskája régi rajongóit talán kiábrándítja, a művészhorrorok szerelmesei
viszont új kedvencet találhatnak maguknak a személyében.
A MÁSIK BÁRÁNY (The Other Lamb) – ír-belga, 2019. Rendezte: Małgorzata Szumowska.
Írta: C.S. McMullen. Kép: Michal Englert. Zene: Rafael Leloup és Pawl Mykietyn.
Szereplők: Raffey Cassidy (Selah), Michiel Huisman (Pásztor), Denise Gough
(Sarah), Kelly Connolly (Hannah). Gyártó: Runble Films / Zentropa / Rooks Nest
Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos.
97 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/08 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14622 |
