Kovács Kata
Canción sin nombre – perui, 2019. Rendezte és írta: Melina León. Kép: Inti Brioness. Zene: Pauchi Sasaki. Szereplők: Pamela Mendóza (Georgina), Lucio Rojas (Leo), Tommy Párraga, Ruth Armas (Marta). Gyártó: La Vida Misma Films / La Mula Producciones / Bord Cadre Films. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 97 perc.
Most, hogy a tizenhárom évvel ezelőtti Madeleine McCann-ügy a nyomozás új szakaszába lépett és ismét címlapsztorivá vált, óhatatlanul is megfordul az ember fejében: mi van azzal az évi sok százezer családdal, akik ugyancsak elvesztették a gyereküket, de sem a média, sem a hatóságok nem szenteltek kitüntetett figyelmet a dolognak. A perui származású Melina León Cannes-i Rendezők Kéthetén bemutatott, elégikus hangvételű elsőfilmje éppen erről szól. Hősnője egy húszéves, mélyszegénységben élő asszony, aki a nyolcvanas évek végén krumplit árul a limai piacon, és rengeteg honfitársához hasonlóan még iratai sincsenek. Így aztán esélytelen, hogy bárki nyomozni kezdjen, amikor egy álklinikán világra hozza első gyermekét, akit azonnal elvesznek tőle, őt pedig kirakják a rendelőből. Először zokogva próbálja visszakönyörögni a gyereket, aztán amikor a klinikán már ajtót sem nyitnak neki, és sem a rendőrség, sem a bíróság nem foglalkozik az üggyel, egy újság szerkesztőségétől kér segítséget. A kutatás pedig nem csak azt fedi fel, hogy nagyon sokan jártak hasonlóan, de azt is, hogy sokan önként adják oda a gyereküket, valamint hogy az igazságszolgáltatás oldaláról a dolognak nagyon más olvasata van: ezek a gyerekek jobb életre kapnak lehetőséget, hiszen a vér szerinti szülők nem sokat adhatnának nekik, mondja az eltűnt gyerekek ügyével megbízott bíró.
Dél-Amerika közelmúltja, az intézményes korrupció, az emberkereskedelem és a kirekesztés ugyanakkor csak háttér az asszony személyes történetéhez, amelyet a film monokróm, a cinéma véritét idéző világa, a folklór-jelenetek, a hosszan kitartott arcközelik és a szimbolikus tájjelenetek álomszerű egységgé fognak össze. Ha valamiben nem jeleskedik León filmje, akkor az a szereplők motivációinak felfedése, ugyanakkor az egyes helyzeteket olyan meggyőző erővel és stilisztikával ábrázolja, hogy úgy érezzük, az anya, vagy az ügyet felkaroló újságíró arcközelije többet elmond minden szónál.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14591 |
