Kovács Kata
Sally Rooney bestsellere az Y-generáció vívódásairól.
Az ír származású Rooney az irodalmi élet Greta Gerwigje: a 29 éves szerző eddig két regényt jegyez, a Baráti beszélgetéseket (2017) és a Normális embereket (2018), mindkettő óriási kritikai siker és bestseller lett, utóbbit a Hulu és a BBC3 adaptálta tizenkét részes minisorozattá. Amilyen határozottan robbant be a köztudatba, olyan gyorsan jelölte ki irodalmi elődjeit (Sylvia Plath Üvegburája, Salinger regényei) és fő témáit. Mindkét könyv igazi Zeitgeist darab, az ezredfordulós generáció értelmiségi fiataljainak ambícióit és szexuális kapcsolatait kutatja. Szorongó hősei vidékről nagyvárosba került egyetemisták, romantikus kapcsolataik intenzív élményekhez juttatják őket, olyan tapasztalatokhoz, melyekben az elköteleződés iránti képtelenség és a titkolózás fontos mozgatóerő. Rooney regényei valószínűleg nem a románc újraértelmezése által lettek olyan népszerűek, elbeszéléstechnikai vagy tartalmi szempontból ugyanis nincs bennük semmi újszerű. A Normális emberek nagyon egyszerű koncepción alapul, és szinte eszköztelenül, a nézőpontok váltogatásával, kizárólag a karakterekre, a dialógusaikra és az őket körülvevő hangulatra koncentrálva bontja ki a történetet.
Marianne és Connell egy ír, nyugati parti kisvárosban élnek, a lány egy kúriában lakik az anyjával és a testvérével, a fiú anyja pedig a bejárónőjük. De a társadalmi különbségnél is erősebben választja el őket az iskolai közösség, amelyben a csúnyának és különcnek tartott Marianne számkivetettnek, a népszerű és jóképű Connell pedig menőnek számít. Mivel mindketten nagyon okosak, végül a Trinity-n kötnek ki, ahol népszerűség tekintetében fordul közöttük a kocka. A történet során hónapokra elszakadnak egymástól, majd újra találkoznak, és egyetemi éveik ideje alatt egyre mélyebben megismerik egymást. Érzelmileg elszigetelt, sok belső bizonytalansággal küzdő emberek, ám az intimitáson keresztül képesek összekapcsolódni, sőt, gyógyítani a sebeiket. A Normális emberek olyan melodrámai történet, amelyben az elbeszélés folyását szinte teljes egészében a hősök lelkiállapota és érzelmi élete határozza meg. A közöttük lévő különbségek, az egyes történések sokkal kevésbé döntő tényezők a viszonyuk alakulásában, mint a kommunikációképtelenségük és a félreértéseik hátterében álló szorongás, depresszió, családi terhek. A címben szereplő „normális” fogalma is erről szól: miközben arra vágynak, hogy átlagos érzelmi és szexuális életük legyen, azt is értik, hogy ez lehetetlen, és hogy ezt az ellentmondást csak egymással tudják megosztani.
Ha lehet, a regényből készült adaptáció, melyet Rooney társforgatókönyvíróként jegyez, még mélyebben ábrázolja a szereplők motivációit és kapcsolatát. Az egyszerre hamvas és kőkemény Daisy Edgar-Jones és Paul Mescal csodálatos színészi játéka révén nem egyszerűen megjeleníti, hanem még sokkal érthetőbbé teszi kettőjük összetett viszonyát. Az ő alakításuknak köszönhető, hogy a sorozat a regénynél is drámaibbra színezi és kidolgozottabban ábrázolja a kapcsolatot, illetve az annak központi motívumát képező szexualitást, mely egyszerre fejezi ki a közöttük lévő erőviszonyokat és az aktuális lelkiállapotot. A dialógusok pontos látleletet nyújtanak arról, hogy Marianne-t, Connell-t és a körülöttük lévő fiatalokat milyen kérdések foglalkoztatják, a politikai nézeteiktől kezdve egészen addig, hogy egy közeli barátunk halálakor részvétet nyilvánítunk-e az illető Facebook profilján. A szériát két rendező, Lenny Abrahamson (A szoba) és a tévés Hettie Macdonald között osztották fel, az utóbbi által készített hat epizódban a hangsúly még inkább az etűdszerűség, a sodródás, elszigeteltség témája felé tolódik. Az első hat epizódot jegyző Abrahamson számára az önmaguk és sorsuk elől menekülő, saját világba zárt, megtört hősök nagyon is ismerősek, a mostani alapanyag talán a tekintetben jelent újdonságot, hogy Marianne és Connell reflektált karakterek. Az üvegburába zárt románcot a felnövéstörténet helyett a ciklikusság, vagyis a főszereplők közötti közeledés és távolodás dinamikája uralja, a kimondott szavak és a kommunikációképtelenség pedig egyaránt egy egész generáció hangulatát hangosítja ki.
Normális emberek (Normal People) – amerikai, 2019. Rendezte: Lenny Abrahamson és Hettie Macdonald. Írta: Sally Rowney regényéből Alice Birch és Mark O'Rowe. Zene: Stephen Rennicks. Szereplők: Daisy Edgar-Jones (Marianne), Paul Mescal (Connell), Sarah Greene (Lorraine), Aislín McGuckin (Denise). Gyártó: Element Pictures / Screen Island. Forgalmazó: BBC / Hulu. 12x30 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14588 |
