Barotányi Zoltán
A korrupció fertőz. Dokufilm a Colectiv-katasztrófa következményeiről.
A bukaresti Colectiv klubban 2015 november 30-án egy metalcore zenekar koncertjén – illegálisan használt pirotechnika miatt – kitört tűzvész az elmúlt évtized egyik legszörnyűbb romániai tragédiáját okozta. Már a helyszínen 26-an vesztek oda – akkor még nem lehetett tudni, hogy az áldozatok többsége majd csak utólag a kórház látszólagos biztonságában leli halálát. A katasztrófa nyomán a rendszerváltás óta nem látott méretű tömegtüntetések törtek ki, amibe belebukott az akkori román miniszterelnök Victor Ponta is. Közben a súlyosan megégettek közül mind többen hunytak el – részben helyi, bukaresti kórházakban, részben Európában (a 39 külföldre szállított égési sérült közül 12-t már nem lehetett megmenteni). Valahol itt veszi fel a fonalat Alexander Nanau filmkészítő, aki nem magára tűzvészre koncentrál, ezt éppen csak felelevenítik egy percnyi nyomasztó bejátszással (amit a szintén jórészt áldozatul esett zenekar operatőre készített), hanem a folytatás, így a sérültek prolongált szenvedése, méltatlan körülmények között, a korrupciótól átszőtt román egészségügyi rendszerben. A film alapvetően egy oknyomozás története, amit a Gazeta Sporturilor újságírói folytattak a kórházi visszaélések ügyében, amelyek számos égési sérült sorsát pecsételték meg: felhigított, így természetesen a kórokozók ellen hatástalan fertőtlenítőszereket szereztek be és használtak 350 (!) kórházban. A nem steril környezetben elkapott kórházi fertőzések 13 ember életét követelték – őket egy kicsivel gondosabb kezelés is megmenthetett volna. Szembesülhetünk az áldozatok szüleinek, rokonainak fájdalmával is: nem csak szeretteiket veszítették el, de közben be is csapták őket. A legnagyobb megrendülést még csak nem is az országban mindent átszövő korrupció ténye okozza – valljuk be, ezzel minden kelet-európai polgár „anyanyelvi” szinten tisztában van. Emberség és hivatástudat – nyilván ezeket várja el az ember azoktól, akik gyógyítanak és felügyelik a gyógyító munkát, és ezek hiánya fogja a leginkább felháborítani a nézőt is. No és az, hogy szakpolitikusok, hatósági emberek és orvosok hazudták lelketlenül a hozzátartozóknak, hogy szeretteik jó kezekbe kerültek – miközben a román egészségügy képtelen volt 80 súlyos égési sérültet kezelni. Meglehet, egész Európában nem akadt volna olyan ország, amely egymagában megbirkózott volna ilyen feladattal, de az egészségügyi szervek – presztízsüket féltve, és látszólag spórolásból – minden erővel fúrták is, hogy a rászorulók időben, és nagyobb számban kapjanak külföldön orvosi ellátást. De ugyanúgy hazudik a nyilvánosságnak a bukott Ponta-kormány nyomába lépő „szakértői” kabinet első (kórházigazgatóból lett) egészségügyi minisztere is arról, hogy ellenőrizte és rendben lévőnek találta a fertőtlenítőszerek hatásosságát. Nem mindig könnyű látnivaló az amúgy lebilincselően izgalmas film: a feltáruló sorsok, a fiatal áldozatok végzete éppoly megrendítő, mint a nyomasztó jelenből/jövőből és a soha nem gyógyuló sebekből fakadó kilátástalanság. (Egyedül a túlélők jelképévé és szószólójává váló fiatal nő, Tedy Ursuleanu kiállása nyújt némi vigaszt).
A film által gondosan dokumentált történetben szinte felmagasztosul az újságírók munkája: Cătălin Tolontan és munkatársai egy bulldog szívósságával viszik végig a sztorit. És idővel akadnak, akik kinyitják a szájukat: például egy orvosnő, aki elmeséli, sőt gyomorforgató felvételen dokumentálja milyenek a körülmények az ország egyetlen égési központjában és pénzügyesek, akik átlátják, hogyan lopják szét a kórházfejlesztésre szánt EU-s pénzt.
Az oknyomozó munka nyomán feltáruló, mindent átszövő korrupciós hálózatban a gyárilag hamisított, higított fertőtlenítőt pancsoló, jó kapcsolatokkal rendelkező (majd rejtélyes módon halálos közlekedési balesetet szenvedő) „vállalkozó” és a baksisból élő önkormányzati, hatósági vezetők éppen úgy benne vannak, mint a posztjukra ejtőernyőzött kórházigazgatók és a gyógyító hivatásukat eláruló orvosok. Akad egy botcsinálta hős is a történetben: Vlad Voiculescu, a technokrata egészségügyi miniszter, aki 30 fős stábjával próbált rendet teremteni (erre bő félév adatott neki), szóba állt az áldozatokkal és megbeszéléseire is beengedte a filmeseket. Naivak volnánk, ha azt hinnénk, hogy a film kiváltotta katarzis majd hozzásegít a tisztuláshoz. Inkább imádkozzunk azért, nehogy valakinek megint eszébe jusson egy tömött klubban játszani a tűzzel.
Colectiv – román dokumentumfilm, 2019. Rendezte: Alexander Nanau. Írta: Alexander Nanau és Antonaeta Opris. Kép: Alexander Nanau. Zene: Kyan Bayani. Szereplők: Cătălin Tolontan, Razvan Lutac, Mirela Neag, Tedy Ursuleanu. Gyártó: HBO Europe / Alexander Nanau Production / Salsa Films. Az HBO bemutatója. 109 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14582 |
