Tóth András György
„Sosem fogom megérteni a franciák szerelmi ügyeit. Csak az őrület, a szenvedély, a szenvedés. A mi háborúinkhoz hasonlítanak” – mondja egy vietnami hölgy Régis Wargnier Indokína címmel elkövetett, több mint két és fél órás, csöpögős romantikájú szappanoperájában, mely valami félreértés folytán a legjobb külföldi filmnek kijáró Oscart nyerte 1993-ban. Wargnier mostani opuszában is megmaradt e kérdéskörnél, szerencsénkre azonban lemondott az Elfújta a szélből elcsent sallangok nagy részéről, az előzményekhez képest meglepően élvezhető és eredeti módon vezetett sztoriban. Az 1939-ből 1954-ig békaügyességgel ugráló film tizenöt év francia háborúit használja keretül egy erkölcsi meséhez. Hogyan viszonyul a rendszeres házastársi hűtlenséghez a férj, a rokonság, a gyerek, és maga az elkövető? Egy meseszép katonafeleség kötelességtudóan csalja az urát távollétében fűvel-fával a család növekvő rosszallása mellett, mígnem egy búsképű berliner úgy lángra lobbantja a film egyetlen szexjelenetében, ahogy még kevés nőt láttunk felhevülni filmvásznon (Emmanuelle Wart tündököl itt). Tulajdon családja fojtogató atmoszférájától megcsalt férjéhez menekül a nő, gyermekeit egyre jobban elhanyagolja... Ahol azonban Eric Rohmer a megoldásig beszélteti a szereplőit és Bertrand Blier a végletekig fokozza a perverziójukat, Wargnier a hagyományosan romantikus befejezés híve marad. A giccs határát súroló (és átlépő) jelenetek és párbeszédek váltakoznak egészen izgalmas képsorokkal, a film felütése például kellemesen újhullámos, gyakran kilépünk a tömegfilmek sablonos ritmusából, különösen az eleinte humorosnak ható képi és nyelvi szűkszavúság miatt, mely hatásosan megy át végül balladai tömörségbe. Nézhető film, de ha megszólal a zene, fogjuk be a fülünket: úgyis feliratos.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1458 |
