(X)
Habár az HBO eredeti filmjei manapság messze nem kapnak akkora figyelmet, mint a sorozataik, sajátos világot jelentenek a filmművészeten belül, amivel mindenképp érdemes megismerkedni.
A tavalyi Torontói
Nemzetközi Filmfesztivál egyik legnagyobb szabad prédája a Romlott oktatás
című film volt. Olyan jó nevű sztárok játszottak benne, mint Hugh Jackman, Ray
Romano vagy a friss Oscar-díjas Allison Janney. A film egy hírhedt és igazán
izgalmas igaz történetet dolgozott fel, egy szaftos oktatási korrupciós
botrányt, és már az első kritikákban szóba kerültek a színészek Oscar-esélyei.
Manapság ekkora halak ritkán úsznak szabadon, a Romlott oktatás (Bad
Education) mégis forgalmazói háttér nélkül indult el a fesztiválon.
Mindenki arra gondolt, hogy valamelyik nagy mozis stúdió, netán egy streaming
cég csaphat le a filmre, így derült égből villámcsapásként ért mindenkit a hír,
hogy az HBO vette meg a forgalmazási jogokat az egész világra, méghozzá
húszmillió dollárért, ami mondjuk egy szuperhősös mozi árához képest aprópénznek
számít, egy filmfesztiválon mégis iszonyatosan nagy összeg. Összehasonlításként:
máig sokat emlegetik, amikor a Fox Searchlight tizenhét és félmillió dollárt
fizetett a 2016-os Sundance Filmfesztiválon az Egy nemzet születése
jogaiért, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a filmmel egészen az Oscarig
meneteljenek. Az üzlet megindította az emberek fantáziáját: vajon az HBO is be
kíván szállni a filmek harcába az Oscarért, és ez lehet az első igazán nagy
dobásuk? Vajon ez a vásárlás új fejezetet jelent a prémium
kábelcsatorna/streaming szolgáltató életében? Ennek egyelőre nincs jele.
Az Emmy királya
Az HBO-tól korábban sem
volt idegen, hogy filmfesztiválokon vásároljanak meg egy-egy filmet, így került
például hozzájuk a #metoo éra egyik legjobb filmjeként számon tartott, Laura
Dern főszereplésével készült A történet (The Tale), illetve a
gimnáziumi bullying témáját izgalmas módon feldolgozó Megosztás (Share)
is, de ezek mind kategóriákkal olcsóbb vásárlások voltak, nem igazán volt benne
a pakliban, hogy a szolgáltató egyetlen filmért ilyen mélyen a zsebébe nyúljon.
Az HBO-t sokáig a mozifilmek exkluzív prémiumcsatornájaként ismerhettük, majd
az egészen kiváló saját gyártású sorozataik kerültek előtérbe, azonban lassan
már négy évtizede készítik fáradhatatlanul a saját gyártású filmjeiket is,
melyek nálunk – talán a sokszor jellegzetesen amerikai témáiknak köszönhetően –
méltatlanul kevés figyelmet kapnak, tisztelet a kivételnek. Pedig 1983 óta a
saját gyártású filmjeik több mint 700 Emmy-jelölést gyűjtöttek össze, melyek
közel negyedét díjra váltották.
Döcögős kezdés után gyors
fejlődés
A nyolcvanas évek elején
az akkor még „csak” prémium kábelcsatornaként ismert HBO rendkívül ambiciózus
terveket dédelgetett. 1983-ban azzal az ötlettel álltak elő, hogy évente 24 (!)
saját gyártású filmet és minisorozatot tűznek majd műsorra, azonban a tervből
nagyon gyorsan kifaroltak. Egy év sem telt el, és már vissza is fogták a
gyártókapacitást nagyjából a felére, ami mögött több ok sejlett fel: az egyik,
hogy akkoriban a nézők még jobban nézték a csatornán futó mozifilmeket, mint a
saját gyártású tartalmakat, a másik ok pedig az volt, hogy az első próbálkozások
kritikai visszhangja még nem volt ideális. Ezen azonban a kilencvenes évekbe érve
rengeteget változtattak, az HBO pedig majdnem minden évben a tévéfilmes
kategóriák királya volt az Emmy-gálán. 1993-ban még arra a bravúrra is képesek
voltak, hogy egyszerre két filmjük (A füstbement terv, Sztálin)
vigye el a megosztott Emmy-t. A csatorna reputációja nemcsak ma vonzza a
sztárokat, már a kezdeteknél is számíthattak a legnagyobb nevekre. Már a
nyolcvanas évek első felében olyan csillagok dolgoztak velük, mint Laurence
Olivier, Robert Duvall vagy Elizabeth Taylor.
Ilyen egy eredeti HBO film
Bár az induláskor még nem
látszott, hogy valóban van értelme saját gyártású filmekkel kiemelni magukat a
többi csatorna kínálatából, valószínűleg csak megelőzték a korukat, és a
taktikájuk a kilencvenes években vált igazán kifizetődővé. A ‘90-es évek
közepén, 1996-ban egyetlen év alatt tizennégy saját gyártású filmmel rukkoltak
elő, ami mai szemmel nézve is elképesztően soknak tűnik, de ne feledjük,
akkoriban a sorozatgyártás még jóval visszafogottabb volt, még sokkal nagyobb
hangsúly volt a filmeken, mint a sorozatokon. Ugyan a hőskor óta nagyon sokat
változott a világ, az HBO filmjei mégis egy sajátos sztenderdet követnek szinte
a kezdetektől. Előszeretettel dolgoznak fel nagy társadalmi vitákat generáló
igaz történeteket, mutatnak be társadalmi igazságtalanságokat, nem riadnak
vissza a politikai mondanivalótól és egyre fontosabb számukra, hogy általuk a
társadalom minél szélesebb rétege hallathassa a hangját. Összeköti őket, hogy a
többségük erősen karakterközpontú alkotás, és bár kifejezetten sokszor mutatják
be híres emberek életét, az HBO Films vezetője, Len Amato nem szereti
(legalábbis ez derül ki a Varietynek 2017-ben adott interjújából), ha a
filmjeiket életrajzi filmeknek hívjuk. Ebbe a receptbe a Romlott oktatás
is tökéletesen beillik: egy nagy társadalmi vitát kiváltó igaz történet, erős
karakterekkel és politikai mondanivalóval.
10 szuper, eredeti HBO
film a Romlott oktatás mellé
X polgártárs (Citizen X, 1995)
Rendezte: Chris Gerolmo (1
Emmy-díj)
Az HBO egyik legismertebb
saját gyártású filmje hazánkban, ami részben annak köszönhető, hogy bár a
Szovjetunióban játszódik, magyar földön forgatták. A szocialista eszménybe nem
fért bele egy sorozatgyilkos, ezért eltitkolták a létezését, csakhogy így
hihetetlenül nehéz volt nyomozni utána. A 44. gyermek című film sok évvel
később nem titkoltan innen inspirálódott.
Temple Grandin (2010)
Rendezte: Mick Jackson (7
Emmy-díj)
Ha sikeres autistákról
beszélünk, Mary Temple Grandin neve biztosan az elsők között jön elő. A híres
zoológus és az állati viselkedés neves szakértőjének élete az HBO-tól kapott
méltó feldolgozást, és biztosak lehetünk abban, hogyha ez a film mozikba kerül,
az őt játszó Claire Danes ott lett volna a legjobb női főszereplő kategória
jelöltjei között.
Kifutó a semmibe (Gia, 1998)
Rendezte: Michael Cristofer
(1 Emmy-díj)
Egyáltalán nem túlzás azt
állítani, hogy Angelina Jolie-t az HBO fedezte fel a világnak. A tragikus sorsú
szupermodellről, Gia Carangiról szóló életrajzi filmben azonban leginkább az
érdekes, hogy Jolie azóta se volt még egyszer ennyire jó. A szerep nagyban
hozzájárult a „veszélyes nő” image-hez, ami jellemző volt rá a karrierje első
éveiben.
Paterno – eltemetett bűnök (Paterno, 2018)
Rendezte: Barry Levinson
Barry Levinsont nyugodtan
lehet az HBO egyik házi rendezőjének, Al Pacino-t pedig az egyik kedvenc
sztárjának nevezni, és egyértelműen ez a legjobb közös munkájuk, ami egy
sikeres edző sorsán keresztül mutatja be, hogyan tudták szőnyeg alá söpörni a
szexuális zaklatásos ügyeket az intézmények sok-sok éven át.
A történet (The Tale, 2018)
Rendezte: Jennifer Fox
Ha egy nő előáll a
nyilvánosságban azzal, hogy x évvel ezelőtt szexuálisan zaklatták, az első
kérdések egyike, amivel szembesül, hogy „Miért csak most meséli el?” A történet
lélektani mélybúvárkodással keresi erre a választ, és a hitelességét erősíti,
hogy a rendező a saját történetét meséli el.
Igaz szívvel (The Normal Heart) 2014)
Rendezte: Ryan Murphy (2
Emmy-díj)
Népszerű Broadway darab
változott HBO filmmé a sikergyáros Ryan Murphy kezei között. Az Igaz szívvel
az AIDS korszak kezdeteit mutatja be Amerikában egy melegjogi aktivista
szemszögéből, aki megpróbálja felhívni a politika és a meleg társadalom figyelmét
az eleinte főleg köztük terjedő betegségre. Mark Ruffalo és Julia Roberts
csúcsformában.
Túl a csillogáson (Behind The Candelabra, 2013)
Rendezte: Steven
Soderbergh (11 Emmy-díj)
A zongorista Liberace és
Scott Thornton nem mindennapi szerelmének története valóságos Emmy-esőt hozott
az HBO-nak, Michael Douglast pedig megajándékozta élete legjobb szerepével.
Soderbergh filmjének címe nem árul zsákbamacskát: itt tényleg a csillogó
felszín mögött lapuló érzelmekre érdemes figyelni.
Longford (2006)
Rendezte: Tom Hooper
Mielőtt Tom Hooper olyan
Oscar-kedvenc filmeket készített volna, mint A király beszéde vagy A
dán lány, egy érzékeny drámát készített az HBO-nak az angol Lord
Longfordról, aki politikusként látogatott emberségből rabokat – akár
gyilkosokat is – a börtönben, dacára annak, hogy ezért sok politikai támadást
kapott. Jim Broadbent jutalomjátéka.
Bizonyosság (Confirmation, 2016)
Rendezte: Rick Famuyiwa
Anita Hill esete talán
Magyarországon kevésbé ismert, pedig ez volt az egyik legnagyobb visszhangot
keltő szexuális zaklatási ügy, ami még 1991-ben robbant ki Clarence Thomas
legfelsőbb bíróvá választása előtt. A film már-már dokumentarista alapossággal
dolgozza fel a meghallgatások drámáját, a csodás Kerry Washingtonnal a
főszerepben.
Újraszámlálás (Recount, 2008)
Rendezte: Jay Roach (3 Emmy-díj)
Ha Barry Levinsonról azt
mondtuk, hogy az HBO egyik házi rendezője, akkor Jay Roachról is elmondhatjuk
ugyanezt: az HBO adta meg neki a lehetőséget, hogy sok sikeres vígjáték után
átnyergelhessen a drámákra. A 2000-es elnökválasztási eredmény floridai
újraszámlálásának sodró lendületű krónikája elsősorban azoknak tetszhet, akiket
mélyebben érdekel az amerikai politika világa.
A cikk az HBO felkérésére
és támogatásával készült.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2020/06 56-57. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14560 |