Huber Zoltán
Proxima – francia, 2019. Rendezte: Alice Wincour. Írta: Jean-Stéphane Bron és Alice Wincour. Kép: Georges Lechaptois. Zene: Ryuichi Sakamoto. Szereplők: Eva Green (Sarah), Zélie Boulant (Stella), Matt Dillon (Mike), Alekszej Fatejev (Anton), Sandra Hüller (Wendy). Gyártó: Dharamsala / Darius Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 107 perc.
Az űrhajósok bonyolult és veszélyes küldetéseket teljesítenek még akkor is, ha nem támadnak rájuk gyilkos idegenek. Az ikonikus Ellen Ripley nemcsak a női akcióhős archetípusa, de egy valamirevaló űrhajó azóta elképzelhetetlen csak és kizárólag férfiakból álló legénységgel. A manapság rendkívül aktuális gender-problémakörben keresve sem találhatnánk érdekfeszítőbb példát a női asztronautáknál. Nem véletlen hát, hogy a fiktív kalandok és megannyi mellékszerep után a láthatóan megugrott az érdeklődés az űrt meghódító hús-vér hősnők iránt. A Fargo-sorozat révén ismertté vált Noah Hawley egy megtörtént esetet gondol tovább: a Lucy in the Sky arról szól, vajon visszaváltozhat-e átlagos kertvárosi háziasszonnyá az, aki már egyszer közel került a csillagokhoz. Ezzel szemben a francia Alice Winocour több valós személyből gyúrta össze főhősnőjét, majd földközelibb megközelítést választva a család és a karrier összeegyeztethetőségét állította űrhajósfilmje középpontjába. A hosszú küldetésre induló Sarah-nak nemcsak az embert próbáló felkészüléssel és a mindenütt kísértő toxikus maszkulinitással kell megküzdenie, de a kislányától is el kell szakadnia, ami egyértelműen a legnehezebb feladat. Acélos akarattal és kitartással a szakmai nehézségek és a férfi kollégák előítéletei leküzdhetőek, anyaként egy évre bolygó körüli pályára állni azonban egészen másfajta kihívást jelent.
Winocour egyszerre mutatja meg a hősnő szakmai és magánéleti dilemmáit, hibátlanul egyensúlyozva az űrkutatás látványos technikai kulisszái és a melodrámai családi szál között. A rendező kézikamerát és sok közelképet használ, elegáns hűvös fényekbe csavarva az egyszerre kemény és meghitt történetet. A kilövést megelőző hetek aprólékos és hiteles bemutatása nemcsak a téma iránt érdeklődőket ragadhatja magával, a kozmikus csapatmunka jellegzetes emberi dimenziói is izgalmasan kidomborodnak. A karakterek összetettek, a köztük lévő viszonyok állandóan változnak, így aztán a film úgy tud fontos gender-témákról beszélni, hogy egy pillanatig sem lesz didaktikus. Eva Green kiváló a szerepben, Winocour pedig kellő empátiával és érzékenységgel intim közelségbe hozza a karaktert. Hiába az átlagember számára elérhetetlen szakma, könnyedén azonosulhatunk a hősnővel, a helytállása így bárki számára inspiráló lehet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/05 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14542 |
