László Ferenc
A kánon és az ember, akár a mágnes két pólusa.
Mosolytalanul szigorú, idős tanító bácsi – mi tagadás, több mint 50 évvel a halála után valahogy így él a köztudatban Kodály Zoltán alakja, és ez a kép nyilvánvalóan aligha tesz jót a zeneszerző és életműve jelenkori kedveltségének. Kodály emlékezetét felfrissíteni és fiatalosabbá tenni ilyesformán érdemi és valósággal közhasznú feladat, s Petrovics Eszter rendező-forgatókönyvíró filmje félreismerhetetlen módon éppen ezt a célt tűzte ki maga elé.
Mai fiatalok, ifjú koruk dacára máris nevet szerzett, nagytehetségű muzsikusok szemén keresztül rátekinteni az életút első harmadára: ez hát az alapkoncepció, amely első pillantásra még könnyen leolvasható didaktikusságával együtt is ígéretesnek vélhető. Annál is inkább, mivel a zongorista Ránki Fülöp és a csellista Devich Gergely személyében megejtően bájos és hamvas hitelű főszereplőket sikerült kiválasztani, akik a párbeszédhelyzetet kedvesen imitálva, sőt olykor direkte oldottan képesek Kodályról beszélni. S amennyiben a nézőben ott munkál az együttműködési hajlandóság elvárható minimuma, úgy minden további nélkül könnyű elfogadni a fikciós kiindulópontot, vagyis kettejük közös felkerekedését Galántára, rácsodálkozásukat az ottani pályaudvar Kodály-szignáljára – és így tovább. Annál is inkább, hiszen nemcsak felmondják a hasznos ismeretterjesztésül szánt leckét, hanem egyúttal persze zenélnek is: a 16 esztendősen komponált romantikus zsengét, az 1898-as Lírikus románcot például üdítően atipikus és meglepően érettnek ható Kodály-darab gyanánt fölfedeztetve velünk. Hasonlóan szerencsés döntés volt Kaszás Gergő hangján megszólaltatni a filmben felhangzó Kodály-visszaemlékezéseket: az ő orgánumában ugyanis határozottan ott rejlik egyfajta időtlenül kamaszos jelleg, amit alapértelmezetten aligha asszociálnánk Kodály személyével.
Ám ha egy régen szoboralakká merevedett múltbéli nagyságot valóban le akarunk léptetni a talapzatáról, akkor a róla szóló filmben nincs helye sem koszorúzásnak, sem emléktáblának, és természetesen szobornak sem. Mert máskülönben aztán hiába látunk amúgy a lelkünkből lelkedzett mai fiatalokat, a produkció összhatása mégis feszélyezően öreges és egyszersmind anakronisztikus lesz. Petrovics Eszter és alkotótársai azonban a jelek szerint azt remélték, hogy Ránki és Devich átütő kamaszossága majd elfeledteti a nézővel a hagyományőrző egyesületi, helytörténeti gyűjteményes „kötelező” köröket.
A nemes ambíciójú (fél)kudarc fő oka mégsem ez volt. Maga Kodály Zoltán és kanonizált emlékezete állt ellent bármiféle – mégoly kívánatos – oldottabb közelítés- és tárgyalásmódnak. A „példamutató nagy ikerpár” hosszabb életű beltagja ugyanis imponáló (és jobbadán elkedvetlenítő) tudatossággal építette fel saját alakját és életrajzi narratíváját, s nagy műgonddal beállított szerepéből, úgy tűnik, még évtizedek múltán sem hagyja kimozdítani magát. Vagyis tehát rendíthetetlenül áll előttünk a „paraszti egészség”-et méltató fonográfos ember, akinek küldetéses elhivatottságát mit sem csorbítja a fővárosban meg a zenei életben egyként éveken át megtapasztalt „tökéletes részvétlenség és ellenségesség” – és így tovább.
Pedig nem nehéz belátni, hogy ez a hieratikus kép Kodály elevenebb utóéletének legnagyobb ellensége. Hiszen még ebben a filmben is szinte csak az életrajz Eötvös Collegium-beli szakaszához fért oda egyetlen (s rögtön üdítően ható) lazultabb-humorosabb pillanat. Életfogytig kitartó kirándulókedvét azonban már hagyományszerűen a Szabolcsi Bence-féle örök emelkedettség, míg a zeneszerző és Emma asszony szerelmének keletkezését az óvatos tapintat hangján tárgyalták Petrovicsék. Ahogyan azt Kodály Zoltán bizonnyal el is várta volna.
A mi Kodályunk – magyar dokumentumfilm, 2020. Rendezte és írta: Petrovics Eszter. Kép: Sibalin György. Zenei rendező: Maltz Ádám. Vágó: Kun Balázs. Szereplők: Devich Gergely és Ránki Fülöp. Producer: Muhi András, Ferenczi Gábor. Támogató: MMA. Gyártó: Focusfox. Forgalmazó: Pannonia Entertainment. 90 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/05 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14533 |
