Vajda Judit
Aïlo: Une odyssée en Laponie – finn-francia, 2018. Rendezte és írta: Guillaume Maidatchevsky. Kép: Teemu Liakka és Daniel Meyer. Zene: Julien Jaouen. Gyártó: Valdés / Borsalino Productions / MRp / Gaumont. Forgalmazó: Romis Mozi. Feliratos. 86 perc.
Amilyen nehéz praktikus értelemben elkészíteni egy természetfilmet, olyan könnyű célt érni vele. Az évekig tartó kitartó, türelmes filmezés meghálálja magát, hiszen nincs még egy olyan műfaj, ami ennyire magától értetődően foglalná magában a szépséget és a költőiséget – anélkül, hogy az alkotóknak bármi pluszt hozzá kéne adniuk. Elég csak letenni a kamerát ebben a hihetetlen, Európa területén (!) található érintetlen vadonban, és a természet teszi a dolgát. Már pusztán az évszakok változásának bemutatása vagy a hó borította jellegzetes lappföldi „faszobrok” megjelenítése lírai, filozofikus aktus – ám az Ailo alkotói nem elégedtek meg ennyivel. Némi fikciót varázsolva a dologba, egy apró, majd egyre nagyobb rénszarvas életének első évét mesélik el, Ailo születésétől kezdve egészen addig, amíg édesanyja vemhes lesz az újabb borjúval – azaz a kisállat „gyerekkorának” végéig. Mindehhez a keretet pedig, hogy még filozofikusabb és bölcsebb legyen a végeredmény, a rénszarvasok állandó vándorlásának kulisszái közé helyezik.
Habár szerepet kap a filmben az ember környezetromboló tevékenysége és a globális felmelegedés hatásai is az Északi-sarkvidék környékére, az alkotók mégsem tolják tolakodóan az arcunkba klímapesszimista üzenetüket. Miközben az olyan mókás mellékszereplőknek köszönhetően, mint a zabagép mókus, a potenciális párjának bohóckodó hősszerelmes rozsomák vagy a hiperaktív, ide-oda ugráló menyét, felsejlik egy északi Sivatagi show lehetősége is, az Ailo mindvégig megmarad az ismeretterjesztés ösvényén, és anélkül tanít meg a nézőnek rengeteg mindent a tundrák faunájáról, hogy túlságosan leterhelné. A film legnagyobb telitalálata mégis a címszerepet hozó Prinssi, a félvad rénszarvas, az Ylitalói Rénszarvasfarm neveltje, aki olyan csodálatosan alakítja a vadon vándorló állatot, hogy egyszerűen öröm nézni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14471 |
