Baski Sándor
Swallow – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Carlo Mirabella-Davis. Kép: Katelin Arizmendi. Zene: Nathan Halpern. Szereplők: Haley Bennett (Hunter), Austin Stowell (Richie), Denis O’Hare (Erwin), Elizabeth Marvel (Katherine). Gyártó: Charades / Logical Pictures / Syncopated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.
Carlo Mirabella-Davis debütáló rövidfilmjében (Knife Point) a bigottan vallásos családja által elnyomott tinilány egyetlen útját látja a menekülésnek: a gyilkosságot. A rendező első egész estés filmjének főszereplője hasonlóan fullasztó légkörben kénytelen vegetálni, és a lázadásnak meglehetősen extrém módját választja ő is. Az egyszerű családból származó Hunternek boldognak illene lennie sikeres és gazdag férje oldalán, hiszen papíron mindene megvan. Éppen most költöztek be az új luxuslakásba, úton a gyerek is, valami mégsem stimmel. A nő nem tudja mivel kitölteni a napjait, felszínes férje nem igazi partner, apósa és anyósa ráadásul nyíltan érzékeltetik vele, hogy örök hálával és alázattal tartozik nekik, amiért befogadták. Hunter egy életvezetési könyvben olvasott tanács („Tegyél minden nap valami váratlant, kényszerítsd magad új dolgok kipróbálására.”) nyomán, hirtelen ötlettől vezérelve lenyel egy üveggolyót, majd különféle használati és dísztárgyakkal folytatja, míg kórházba nem kerül. Miután bizarr rituáléja kitudódik, családja még szorosabbra tekeri nyaka körül a pórázt.
A Swallowban Todd Solondz (Boldogságtól ordítani) gonosz humora találkozik Cronenberg testhorroros fixációival, de az író-rendezőt, elmondása szerint, Chantal Akerman, Claire Denis és Todd Haynes munkássága is inspirálta. Filmje utolsó harmadában válik nyilvánvalóvá, hogy a főhős különös szokásának részletei kevésbé izgatják, a szexuális töltet is hiányzik a fétisből, sőt akár behelyettesíthető is lehetne bármilyen kényszerbetegség tetszőleges tünetével. A rendező kínál valamiféle pszichológiai magyarázatot főszereplőjének viselkedésére, de szerencsére nyitva hagyja a többi értelmezési lehetőséget is. A Swallow összességében nem állít semmi forradalmit, de kései felnövés-történetként és groteszk humorú feminista tanmeseként egyaránt működik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14468 |
