Kovács Patrik
Saturday Night Fever – amerikai, 1977. Rendezte: John Badham. Szereplők: John Travolta, Karen Lynn Gorney, Barry Miller. Forgalmazó: Bontonfilm. 118 perc.
A Carter-korszakban a Watergate-botrányból és a vietnami traumából felocsúdó Amerika lassan újfajta magabiztosságra tett szert. A hetvenes évek második felében Hollywood is visszatért a klasszikus elbeszélésmód és hősábrázolás bevett sémáihoz. Az általános válságérzet lassan elpárolgott a mozikból, melyek immár egy identitásában megerősödött, feltörekvő társadalomról regéltek. Különösen igaz ez a korszak zenés-táncos kultuszfilmjeire, hiszen rendkívül hitelesen tolmácsolták az újjászülető Amerika krónikus önimádatát, féktelen hedonizmusát. Ezek közül is kimagaslik az iskolateremtő Szombat esti láz. A rendező, John Badham az azóta eltelt évtizedekben sem vált markáns arcélű, eredeti alkotóvá, ám tény, hogy a musical hagyományából merítkező nagyvárosi meséje izgalmas kultúr- és stílustörténeti mementó. A hetvenes évek derekán rohamosan nőtt a diszkózene népszerűsége az Egyesült Államokban. New Yorkban gombamód szaporodni kezdtek a táncklubok, s a legnagyobb angolszász popslágereket vérforraló latin ritmusokkal elegyítő zenei életérzés „megfertőzte” a fiatalság szívét. Ekkor érkezett meg a mozikba a Szombat esti láz.
Badham munkája kizárólag sokatmondó kordokumentumként érdemes a figyelemre. Története képzeletszegény, karakterrajzai pedig mérhetetlenül elnagyoltak. A hanyagul szerkesztett cselekményt voltaképpen a látványosan megkoreografált táncbetétek, továbbá az ambiciózus főhős, Tony (John Travolta) éjszakai kalandjai szervezik. A Szombat esti láz sem románcként, sem karriertörténetként nem képes révbe érni, ám kétségtelenül a hetvenes évek egyik jelentékeny kulturális mérföldköve. A rongylábú Travolta – akit a publikum korábban csupán egy sitcom-ból ismert – varázsütésre szupersztárrá emelkedett. Emblematikus poliészter öltönye úgy simul rá, akár Brandóra a bőrdzseki vagy Bogartra a hófehér tuxedo, bíborszínű ingje pedig James Dean legendás kabátját idézi az Haragban a világbanból. A Bee Gees popklasszikusai bársonyosan simogatják a fülünket, a brooklyn-i tinik szubkultúrájába alámerülő jelenetek pedig fenemód szórakoztatók, ám az izgalmas külsőségeken túl mégis kevés értékkel szolgál a Szombat esti láz. Badham rendezése ma már inkább múzeumi darab: röntgenkép egy üresen csillogó korról, melybe mégis mámorító visszarévedni.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/03 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14463 |
