Pethő Réka
A klasszikus ifjúsági regény Greta Gerwig olvasatában.
Louisa May Alcott 1868-ban induló négy
kötetes regénysorozata, a Kisasszonyok
első két könyve számos mozgóképes adaptációval a háta mögött továbbra is számot
tart a filmkészítők érdeklődésére: két évvel a legutolsó adaptáció után ezúttal
Greta Gerwig készítette el saját verzióját, amelyben egyértelművé teszi, miért
tartotta szükségesnek a klasszikus történet újbóli elmesélését.
A Kisasszonyok nyelvezete és mondanivalója alapján is gyerekeknek
szóló regény, olyan klasszikus értékeket igyekszik nevelő célzattal
közvetíteni, mint a törődés, az önzetlenség fontossága, törekvés saját rossz
szokásaink levetkőzésére. Tanmesébe illő epizódokon keresztül mutatja meg az
olvasónak, hogy a szórakozás sem édes, ha nem előzi meg a munka, vagy mennyire megbánhatjuk,
ha nem tudunk könnyen megbocsátani annak, aki rosszat tett velünk. A történet
az amerikai polgárháború idején játszódik, ahol egy szerény körülmények között
élő család, négy lány és az anyjuk várja haza a háborúban lelkészként
tevékenykedő apát. A művészetkedvelő, szorgalmas lányok játékairól,
feladatairól és életéről szóló gyerekregény főhőse a fiús, kicsit különc és
esetlen Jo, a második legidősebb lány – akit Alcott önmagáról mintázott.
Az önéletrajzi ihletésű mű
adaptációinak érdekessége abban rejlik, hogyan változik Jo karakterének
ábrázolása, miben mutatkozik meg különcsége, miként válik egyre hangsúlyosabbá
írói önmegvalósító szándéka és mit jelent alapelve, mely szerint soha nem kíván
férjhez menni. Az 1933-as és 1949-es hollywoodi adaptációban az írás, az
önmegvalósítás még háttérbe szorul, az epizód, amelyben a dühös húg elégeti Jo
félkész regényét, hiányzik, a történet végi házasság pedig könnyes boldogság a
lány számára. Különcsége és nőietlensége itt elsősorban ügyetlenségében és fiús
szóhasználatában nyilvánul meg. Az 1994-es Gillian Armstrong-film Jo-ja szelídebb
teremtés, akinek támasz és vigasz idősebb vőlegénye, esetében azonban már
sokkal nagyobb szerepet kap az íróvá válás vágya. Gerwignél a kétbalkezes
tenyeres-talpasság teljesen eltűnik a karakterből, a hangsúly immár máshova
kerül.
Gerwig alkotása a
klasszikus módon ábrázolja a kosztümös történetet, ám konklúziója minden
korábbi adaptációtól eltér. Nem lineárisan, hanem flashback szerkezetben meséli
el a két könyv történetét, amelyet látványos és kifejező módon alkalmaz (lásd az
idő múlását bemutató két kép, amikor Jo végigsétál a főutca ugyanazon szakaszán
hét év különbséggel). Ennek csúcspontja a film végén egy állásfoglalással is
felérő párhuzamos montázs, mely a rendezőnő saját válasza arra a kérdésre: a
való életben soha meg nem házasodott Alcott vajon miért adja végül férjhez hősnőjét.
A film legfőbb erénye,
hogy úgy kínál azonosulási lehetőséget a mai néző számára, hogy közben nem
változtat a regény mondanivalóján. Jo az alapműben férje számára, és nem saját
magának hoz létre fiúiskolát, nem jelenik meg regénye, csak apróbb írásai az
újságban. A korai adaptációk során már regényíróvá válik, ám ehhez minden esetben
leendő férje, a professzor segítségére van szüksége. Gerwig alkotásában ezzel
szemben saját maga tárgyal a kiadóval, a sorsát önállóan irányító hősnő válik
belőle, aki számára a boldog befejezést nem a férjhez menetel, hanem regényének
megjelenése jelenti.
Gerwig nem csak annak ás a
mélyére, mit jelent ma a Jo (Saoirse Ronan) által képviselt konvenció-tagadás,
a lány testvéreit és Laurie-t (Timothée Chalamet) is a korábbiaknál érzékenyebben
és összetettebben ábrázolja. A legtöbbet a dacos Amy (Florence Pugh) nyer az új
adaptációval, nem véletlen, hogy vele kapcsolatban hangzik el a film másik
jelentős állítása. A szintén művészi ambíciókat dédelgető lány csalódik, amiért
soha nem fog bekerülni a festői kánonba, ám ennek valódi okára Laurie hívja fel
a figyelmét: mindaddig, amíg egy olyan világban él, ahol arról, hogy ki a
zseni, kizárólag férfiak döntenek, hogyan is számíthatna valódi elismerésre egy
nő.
A Kisasszonyok nem vált feminista alkotássá Greta Gerwig keze alatt,
ám filmje sokkal közelebb áll ahhoz, amit Louisa May Alcott képviselt az
1800-as évek második felében. A kedves és szeretetteljes alkotás nem válik
ódivatúvá és bugyutává, izgalmas, új értelmezése pedig valódi szerzői filmmé
teszi az adaptációt.
KISASSZONYOK (Little Women) – amerikai,
2019. Rendezte: Greta Gerwig. Írta: Louisa May Alcott regényéből Greta Gerwig.
Kép: Yorick Le Saux. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Saoirse Ronan (Jo),
Emma Watson (Meg), Florence Pugh (Amy), Laura Den (Marmee), Timothée Chalamet
(Laurie), Eliza Scanlen (Beth), Louis Garrel (Bhaer). Gyártó: Regency
Enterprises. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.
120 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/02 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14435 |
