Kosztolni Ildikó
A hollywoodi szuperprodukciók majd minden esetben hoznak valamit a konyhára. Habos ornamentikát, ragacsos csokimázat mindenekelőtt. Fenti cím láttán a film prímér köznapisága, „köz-helyisége” kétségbevonhatatlan, mint egy csattanós pofon. Főképp, ha számbavesszük e közel két órás projekt igazán lenyűgöző architekturális karakterét.
A tengerentúli, veszettül emancipált Melanie (Michelle Pfeiffer) ugyanis építészmérnök, aki egykoron házassága szentélyét is szorgos nekibuzdulással csinosítgathatta, ámde mindhiába. Magára marad egészségesen vásott fiúgyermekével, s minő balszerencse, a szerény apanázsból a sorsdöntő üzletkötés napján még egy valamirevaló baby-sitterre sem futja.
Búskomorságra azonban semmi ok, mivel vészhelyzet esetén rögtön érvénybe lép az áthagyományozódott terminátor-esztétika, melynek segítségével hősnőnk zsonglőrként egyensúlyoz karriert és anyaságot. Feltéve, ha egy „szép kis napon” közbe nem szól a végzet, egy szintén egyedülálló férfi képében. Jack (George Clooney) a „száguldó riporter”, robusztus férfialkat, gyermeki lélek, épp élete riportjára készülne, ha egy teljes napra reátestált cserfes kislánya hagyná.
A tévedések vígjátéka akkor veszi kezdetét, amikor e két „pálya” végzetesen kereszteződik (megjegyzem, nem is olyan lehetetlen génállomány), az intrikus gyermekszájak akcióba lépnek, s ettől fogva a sors útjai már nem is oly kifürkészhetetlenek.
Michael Hoffman komédiája nem terhel súlyos tanulságokkal. Önfeledt habfürdőzés inkább, a helyzetkomikumra komponált vigasság szivárványos buborékjai jóleső pianínóban pukkadoznak a dobhártyában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/03 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1443 |
