Herpai Gergely
Charlie’s Angels – amerikai, 2019. Rendezte: Elizabeth Banks. Írta: David Auburn, Evan Spiliotopoulos és Elizabeth Banks. Kép: Bob Pope. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Naomi Scott (Elena), Kristen Stewart (Sabrina), Ella Balinska (Jane), Elizabeth Banks (Bosley), Patrick Stewart (Bosley), Jonathan Tucker (Hodak). Gyártó: Perfect World Pictures / Brownstone Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 119 perc.
A hetvenes években a magyar tévében is vetítették a Charlie angyalai sorozatát, az akkoriban szexbombának számító Farrah Fawcettel a főszerepben. Nem elég, hogy a női karakterek gyönyörű nők voltak, ráadásul a főnöküket, Charlie-t (akit sosem láthattunk) is állandóan gyönyörű, lengén öltözött hölgyek vettek körül. A sorozat az amerikai tévézés szórakoztató és nyíltan szexista termékét jelentette, még akkor is, ha a három főszereplő lány a nőiességükön és vonzerejükön túl igazán talpraesettek voltak – egyfajta női Mission Impossible-t kapott a néző 110 részen keresztül. Aztán változtak az idők és az ezredfordulón már sokkal határozottabb, keményebb, rámenősebb lányokkal volt dolgunk a Cameron Diaz, Drew Barrymore és Lucy Liu főszereplésével készült két, egészestés filmben. A feminista hangvétel ezekben a közepes alkotásokban már formálódott, de a három angyal bája és főleg Cameron Diaz szexuális kisugárzása még feledtetni tudta a burkolt, bár hangsúlyos női üzenetet.
Most itt vagyunk 2019-ben – nagy eséllyel a folyamat végén –, és ez a Charlie angyalai már tényleg nem szól másról, mint hogy (a Bosley-t alakító) Elizabeth Banks író-rendezőnő hogyan akar megfelelni a napjainkban egyre kevésbé trendi, feminista, #metoo ideálnak. Az idei remake csupán egy „csajfilm a csúcson” – csak épp nem csúcsminősége, inkább az üzenet keménysége révén. Egytől-egyig ostoba, korrupt, vagy gonosz férfi karaktereket tesznek helyre a férfias, „girl powert” képviselő angyalok, a történeti rész pedig faék egyszerűségű, közepesen kivitelezett akciókkal. A rövidhajú Kristen Stewart konkrétan olyan, mint egy női Tom Cruise – ha nem lenne egyébként gyengébb színésznő és akciósztár, akár elmehetne Ethel Huntnak is. Kérdés, hogy Hollywood mikor veszi észre, hogy ez az egyre inkább idejétmúlttá váló, feminista élharcos koncepció lassan már a hölgyek többségét sem érdekli.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14416 |
