Huber Zoltán
Knives Out – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Rian Johnson. Kép: Steve Yedlin. Zene: Nathan Johnson. Szereplők: Daniel Craig (Blanc), Chris Evans (Ransom), Jamie Lee Curtis (Linda), Ana de Armas (Marta), Michael Shannon (Walt), Toni Colette (Joni). Gyártó: T-Street / MRC. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 130 perc.
A klasszikus vonalvezetésű krimik mostanában igen ritkán vendégeskednek az egyre harsányabb élménypornóra éhes multiplexekben. A konstans életveszélyt és fizikai akciót nélkülöző nyomozások tisztán intellektuális izgalma nyilván nem kelt komolyabb érdeklődést a mai producerekben, pedig a stílus és elegancia örök slágertermékek. Rian Johnson (Looper, Az utolsó Jedik) a bűnügyi műfaj elkötelezett rajongójaként már-már missziós tevékenységet folytat, hisz nemcsak Agatha Christie szikrázó szellemét csempészi vissza a vászonra, de Sidney Lumet színészorientált alkotói felfogását is csúcsra járatja.
Patinás családi ház, születésnapra összegyűlő család, tőr a szívben, számtalan tökéletes indíték és egy dörzsölt nyomozó. Johnson nem akar látványosan újítani vagy idézőjelezni, inkább éjfekete humorba mártja a jól bevált receptet és a színészeit állítja a film középpontjába. Az impozáns stáblistát böngészve nem is kell részletezni, miért tökéletes a szereposztás. Kivétel nélkül mindenki hatalmas kedvvel és élvezettel játszik, különösen azok a sztárok, akik épp a szűkebb skatulyáikból szabadulnak. A karakterek közötti kémia, a riposztok, a szereplők beszédmodorának finomságai önmagukban elvinnék a bő két órás játékidőt, ám Johnsonnak még a fordulatos nyomozás is összejön. Az író-rendező végig borotvaélen táncol, hiszen egyszerre hajt fejet a zsáner előtt és játszik rá elvárásainkra, miközben folyamatosan képes meglepetéseket okozni. A precíz szerkezetű, mégis lazán kibomló rejtélyre bizonyára még Poirot is elismerően csettintene. Sőt, ahogyan a krimi legnagyobb mesterei, úgy Johnson sem „csak” szórakoztat, az esettel még egy érvényes társadalomkritikát is célba juttat. Tényleg minden tökéletesen klappol tehát, ékesen bizonyítva, hogy nem léteznek elcsépelt vagy idejétmúlt műfajok, legfeljebb enervált és ötletszegény alkotók.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14413 |
