Benke Attila
Joyeuse retraite! – francia, 2019. Rendezte: Fabrice Bracq. Írta: Guillaume Clicquot de Mentque és Fabrice Bracq. Kép: Philippe Brelot. Szereplők: Thierry Lhermitte (Philippe), Michèle Laroque (Marilou), Nicole Ferroni (Cécile), Omar Mebrouk (Arnaud), Gérémy Crédeville (Martin), Judith Magre (Line). Gyártó: Les Films Manuel Munz. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 100 perc.
Az olasz és francia vígjátékok korunkban is gyakran beszélnek a humor nyelvén a társadalmi nyomás alatt összeroppanó egyénről vagy a tradicionális család szőnyeg alá sepert alapproblémáiról (Életrevalók, Teljesen idegenek, Őrült boldogság). Fabrice Bracq filmje, a Családból is megárt a sok maró szatírának indul, azonban fájóan konformista lezárást kapott. A nyugdíjas éveiket megkezdő Marilou és Philippe minden áron szeretnének örök fiatalnak megmaradva visszavonulni Portugáliába, ám gyerekeik és unokáik akadályozzák őket ebben. A film alapkonfliktusa nagyon izgalmas, és felvázol ellentmondásokat, amelyeket a jóléti nyugati társadalmak igyekeznek elfedni. Például az ember fiatal korát nagyrészt munkával és ideges rohanással tölti (a főhősök lánya, Cécile), és amikor végre élvezhetné az életet, akkor a társadalom elvárja tőle, hogy nagyszülőként unokái nevelését magára vállalja (Marilou és Philippe). Így gyakorlatilag lehetetlen megvalósítani az álmokat, mert az egyén a rendszer működésmódja miatt kénytelen azzal tölteni az életét, hogy saját vágyait elaltatva másoknak megfeleljen. Vagy mégsem?
Fabrice Bracq vígjátéka sajnálatos módon visszatáncol a rendszerszintű kritikától, és behódol a domináns ideológiának, miszerint a család maga a boldogság. Avagy egy nagyszülőnek az legyen a legnagyobb öröme nyugdíjas éveiben, hogy unokáinak élhet, különben rossz szemmel néznek rá. A bátortalan konklúzió mellett nagy hibája a filmnek, hogy bár Cécile szála eleinte izgalmasnak tűnik, de eltereli a figyelmet a nyugdíjasokról, így nem erősíti a fő csapásirányt, hanem inkább annak ellenében dolgozik. Ezért a Családból is megárt a sokot biztosan nem fogjuk évek múlva is emlegetni olyan, külföldi feldolgozásaik révén is lassan klasszikussá érő komédiák mellett, mint az Életrevalók vagy a Teljesen idegenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14412 |
