Kovács Kata
Judy – amerikai, 2019. Rendezte: Rupert Goold. Írta: Peter Qulter darabjából Tom Edge. Kép: Ole Bratt Birkeland. Zene: Gabriel Yard. Szereplők: Renée Zellweger (Judy Garland), Rufus Sewell (Sidney), Jessie Buckley (Rosalyn), Michael Gambon (Delfont), Finn Wittrock (Mickey). Gyártó: 20th Century Fox / Calamity Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 118 perc.
Judy Garland életét kétségkívül tönkretette a show biznisz, a minimum, ami jár neki, egy tisztességes biopic, amelyben egy tisztességes sztár teljes szívvel alakítja. A Judy ugyan nem öleli fel életének teljes negyvenhét évét, melyből negyvenötöt a színpadon töltött, mégis hűen örökíti meg alakját. A hollywoodi fényévekre néhány flashback erejéig visszatekintő cselekmény 1969-ban játszódik, a Garland halálát megelőző időszakban, amikor is kénytelen elvállalni egy londoni varietéturnét, hogy eltartsa kiskorú gyerekeit. A fizikai és lelki összeomlás szélén álló, őrlődő, a színpadi szereplést a pokolba kívánó asszony drámája korántsem eredeti téma, és mintha maga a karakter sem lenne az – épp annyira emlékeztet Marion Cotillard 2007-es Piaf-alakítására, mint magára Garlandra. A film fő problémája a meglehetősen száraz forgatókönyv: a befolyásos férfiak áldozataként bemutatott naiv tehetség méltán felkapott, ám nem túl árnyalt témáját nem sok színnel tölti meg sem a gyógyszerfüggőség, sem a szerelmi csalódás, sem a testi hanyatlás és a színpad szélén megtorpanó sztár ábrázolása. A menedzserrel és sztárt körülvevő személyekkel, például az asszisztensével való kapcsolat szintén nem túl eredeti cselekményszál a női alkotókat bemutató mozikban és tévéfilmekben, a Nina Simone-ról szóló 2016-os játékfilm és az Elizabeth Taylorról most készülő alkotás talán a legfrissebb példák erre.
A Judy középpontjában szinte magánál a címszereplőnél is hangsúlyosabban áll az őt játszó Renée Zellweger, aki, a háta mögött egy másik emlékezetes zenés-táncos szereppel (Chicago), egy Oscar-díjjal (Hideghegy) és egy hatéves szünettel a pályán, még mindig elsősorban Bridget Jones arca – már ami még maradt belőle a plasztikai műtét után. Garlandot alakítva olykor mégis átlényegül, nagy szenvedéllyel és sok humorral hozza a bohócból, a gyermekien aszexuális, mégis vágyakozó nőből és az összetört dívából gyúrt szerepet, ami a 2020-as Oscar-átadó fő esélyeseinek sorába ülteti.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14408 |
