Kovács Patrik
Amanda – francia, 2018. Rendezte: Mikhael Hers. Írta: Maud Ameline és Mikhael Hers. Kép: Sebastien Buchmann. Zene: Anton Sanko. Szereplő: Vincent Lacoste (David), Isaure Multrier (Amanda), Stacy Martin (Léna), Ophélia Kolb (Sandrine). Gyártó: Nord-ouest Films / Arte France / Pyramide Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 107 perc.
Mit tehet az ember, ha terrortámadásban vész oda valamelyik családtagja? Váljék a revans megszállottjává vagy inkább életben maradt szerettei útját egyengetve igyekezzen új célokat maga elé tűzni? Roppant időszerű sorskérdésekről van szó, nem csoda hát, ha korunk mozidirektorait is megtermékenyítik: míg a török származású Fatih Akin Sötétben című mesterműve a bosszú lélektana felől közelítette meg a témát, addig Mikhaël Hers Amandája az egyszerű, mélyen hétköznapi mozzanatokra összpontosít. David súlyos határhelyzetbe sodródik, amikor nővére, Sandrine iszlamista merénylet áldozatává válik. A felelősségvállalástól ódzkodó srác kénytelen-kelletlen elvállalja árván maradt unokahúga, a megszeppent Amanda gyámságát, s egyúttal kalandos utazást tesz a titkokkal terhelt családi múltba, de még egy fiatal lány szerelme is elsuhan mellette. Ellentétben a Sötétben kátrányfekete bosszúdrámájával Hers úgy mesél széthullott családi kötelékekről, tétova emberi sorsokról és emésztő szenvedésről, hogy közben teljességgel eltávolodik a bűnproblematikától.
Az Amanda – jóllehet bevallottan a 2015-ös párizsi terrormerénylet inspirálta – nem annyira az elmúlt esztendők európai közhangulatát tolmácsolja: megmarad nemesen konzervatív és szimpatikusan eszköztelen szerzői mozinak, amely univerzális kérdéseket feszeget. A történet „kortalanságát” nyomatékosítja az is, hogy a tárgyi szféra – az okostelefonokat és a modern számítógépeket leszámítva – a kilencvenes évek meghitt kopottasságát idézi, Hers pedig inkább a múltba réved, mintsem a jelenről beszél. Jelzésértékű például Elvis Presley többszöri megidézése, sőt a nagynénje által Amandának ajándékozott fehér nyúl révén a rendező az Alice Csodaországbant is megidézi. Családi drámája azonban nem válik álomszerűvé, még akkor sem, amikor néhány centivel a realitás talaja felett lebeg. A főhőst alakító Vincent Lacoste végtelenbe vesző, elnyűtt tekinteténél ugyanis semmi sem lehet valószerűbb.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14407 |
