Pazár Sarolta
Hors norms – francia, 2019. Rendezte és írta: Olivier Nakache és Éric Toledano. Kép: Antoine Sanier. Zene: Grandbothers. Szereplők: Vincent Cassel (Bruno), Reda Kateb (Malik), Hélène Vincent (Hélène), Alban Ivanov (Menahem). Gyártó: Quad Productions / Ten Cinema. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 114 perc.
Az idei Cannes-i Filmfesztivál zárófilmjeként debütáló Különleges életek szerzőpárosa, Olivier Nakache és Éric Toledano (Életrevalók, Eszeveszett esküvő, Samba) nem sokat változtattak sikerreceptjükön. Ismét a kiszolgáltatottságban és embertársaikra utaltságban különösen érintettekről készítettek filmet, ezúttal az autizmussal élőket állítva a középpontba. Az igaz történetet feldolgozó munka Stéphane Benhamou párizsi szervezetét mutatja be, ahol tizenöt éve olyan súlyos autizmussal rendelkezőknek nyújtanak menedéket, akiknek foglalkoztatásuk és fejlesztésük elvész a bürokratikus labirintusban és minden más francia egészségügyi intézet igyekszik kivetni őket magából. Benhamou alteregója, Bruno, munkatársával, Malikkal közösen igyekszik meggyőzni – a fellépő problémák és lehetetlen szabályozások betartásának képtelensége ellenére – a szociális ügyekért felelős állami ügynökség két ellenőrét szervezetük működésének nélkülözhetetlenségéről. S ugyan érthető ennek drámai mélysége és küzdelmessége, a film mégsem képes ezzel a konfliktussal elég mélyre rántani nézőjét ebben a jogi, erkölcsi és szociális összevisszaságban.
A rendezőpáros túl sok felesleges drámai és vígjátéki elemet pakol központi témája köré: Bruno félresikló vakrandijaitól, a szervezet segítőiként dolgozó képesítés nélküli fiatalok társadalmi árnyalásán át, a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral élő Joseph munkaerőpiaci ellehetetlenüléséig. Noha Cassel energikus alakításával igyekszik vállára venni a filmet és összefonni annak széttartó szálait, így is aránytévesztett marad a Különleges életek. A rendezők pont a film kulcsszereplőiül választott autizmussal élőkre nem merik kameráikat fókuszálni. Sem a gondozottak, sem pedig a gondozóik nem válnak igazi szereplőkké, alakjuk csupán erősebben felskiccelt vázlat marad.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14406 |
