Benke Attila
Magyar, 1978. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Kovács Krisztián, Berkes Gábor, Alfonzó. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 95 perc.
Az államszocializmus évei alatt számos örökzöld ifjúsági film és tévésorozat készült (Fejér Tamás: Tüskevár, Fábri Zoltán: A Pál utcai fiúk, Szemes Mihály: Kincskereső kisködmön). Ezek közé tartozott a nyári szünidőre ideális Keménykalap és krumpliorr. Csukás István a magyar szórakoztató film megteremtését missziójának tekintő Bácskai Lauró István rendezővel készítette el a négy részes minisorozatot a Magyar Televízió számára 1973-ban, majd ennek hatalmas hazai és nemzetközi sikere (1975-ben elnyerte a hollywoodi televíziós fesztivál fődíját) után összevágtak belőle egy másfél órás mozifilmet.
Néhány szembetűnő képkockahibát leszámítva a Filmarchívum által felújított moziváltozat kép- és hangminősége kifogástalan. Ám nem javasolt közvetlenül a DVD-n már korábban megjelent minisorozat után megnézni a mozifilmet. Kimaradtak olyan kulcsjelenetek, mint például a főhős csapat iskolai bemutatkozása. A moziváltozat cselekménye egyből a parkban, az „Itt van, megjött Bagaméri”-jelenettel kezdődik. Nagyobb probléma, hogy a végső cirkuszi produkció nagy része is a vágóolló áldozatává vált. Pedig a Bagamérit eljátszó Alfonzó (Markos József) maga is cirkuszi artistaként dolgozott, így a minisorozat utolsó epizódjában előadott magánszámai nemcsak autentikusak, hanem lebilincselők is. Ezekből sajnos igen keveset láthatunk a moziverzióban. Persze a gyerekek majomtolvajok utáni lelkes nyomozásának komikus és megindító története így is érthető, de a Keménykalap és krumpliorrt nem elsősorban a felnőtt fejjel már kevésbé élvezhető fősztori, hanem emlékezetes epizódjai miatt szeretjük, amelyeket megnyirbáltak a moziforgalmazáshoz.
Mozifilmként sem rossz a Keménykalap és krumpliorr, ám a DVD-re felkerült extrák ezúttal izgalmasabbak az alapműnél. A négy Pom Pom-epizód egy-egy furcsa, antropomorfizált használati tárgy társadalmilag is érzékeny történetét meséli el (például a munkanélküli örökmozgó rugó a Kádár-korszakban különösen erős szimbólum) Csukás István szerethető karaktereivel, Sajdik Ferenc kiváló rajzaival, a mindig remek Dargay Attila rendezésében. Egy kisfilmben pedig a nyolcvanon túl is folyékonyan és tempósan beszélő írólegenda vázolja fel a Keménykalap és krumpliorr mozibemutatójáig terjedő életpályáját. Ebből kiderül többek között az, hogy megbüntették a stábot, amiért „túlforgattak”, vagyis Alfonzó több órás magánszámait is rögzítették. Csukás azt is elárulta, hogy eleinte tartott a gyerekirodalomtól, de az általa nagyra tartott Móricz Zsigmond vagy Weöres Sándor munkásságára gondolva elvállalta első ezirányú felkéréseit. A Keménykalap és krumpliorr amerikai sikere is bizonyította számára, hogy ha a gátlásoktól és ideológiáktól még szabad, boldog gyerekek világáról mesél, akkor örökérvényű, mindenki számára átélhető történeteket képes megalkotni. „Végül is engem a fél ország szeret, mégpedig az ország jobbik fele: a gyerekek” – Csukás István ezzel a mondattal zárta le visszaemlékezését.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14403 |
