Reuss Gabriella
Úgy fest, hogy a Fehér Agyar félfarkasa, az oroszlánok (Sirga; Szabadnak születtek), a kutyák (Vasakarat), majmok (Majomparádé) és a delfinek (Flipper; Szabadítsátok ki Willyt!) után végre valahára eljött az elefántok ideje.
A Dumbo hadművelet után ismét itt egy újabb film az elefántszállítás bökkenőiről, amelyek ugye számosak – meg sajnos tipikusak. Evégből igen könnyű e kaptafák enumerációja: először is, adódik egy olyan élethelyzet, amelyben a nemkívánatos elefánt valakinek a nyakába szakad; másodszor: e jámbor ámde független gondolkodású behemótot lehetetlenül rövid határidőn belül, valahová jó messzire kell eljuttatni; végül pedig: mindez izgalmas kalandok után amerikai módra sikerül, amolyan limonádé-road-movie keretében. E tranzakció során menetrendszerű barátkozás zajlik, meg váratlan pillanatokban hatalmas, aranyos ormányos tülkölések.
A Dumbo hadművelet kuriózuma, hogy az elefánt ejtőernyőzik, a Hatalmas aranyosban viszont remekül autóstoppon. Ez a jelenet valószínűleg jóval emlékezetesebb, mint a film amerikai nyíltságú üzenete, miszerint nemcsak az elefánt nem felejt, de az ember se felejti el az elefántot.
E tanulságot rágogatom – és nem ajánlom ezt a filmet korhatár nélkül: csak 11 éven aluliaknak, nekik viszont vidám vasárnapi mozi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/03 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1440 |
