Kránicz Bence
Olasz mesterek
A 2019-es év valósággal elkényeztette az olasz képregények hazai rajongóit. Az évek óta stabilan megjelenő Dylan Dog és Dampyr mellé tíz önálló kötetével felzárkózott Diabolik, a mestertolvaj, és elindult egy válogatás is a Magyarországon korábban ismeretlen fumetti-címekből. Az év vége felé a megszokott zsebkönyv méretnél impozánsabb, nagyalakú kiadásban mutatkozott be Zagor, akit A mélység istene című kötetben egyből háromrészes, folytatásos történetben ismerhettünk meg.
Sergio Bonelli író és Gallieno Ferri rajzoló 1961-ben hívták életre a figurát, ugyanakkor, amikor a tengerentúlon a Marvel kiadó a Fantasztikus Négyessel megnyitotta a szuperhősműfaj új korszakát. Ám Zagor régebbi ponyvahősök örököse: eredetileg westernkarakter (indiánoktól kapott neve a Za-Gor-Te-Nay, vagyis „baltás szellem”), de íróinak csakhamar szűkösnek bizonyult a vadnyugati miliő. Az eltelt évtizedekben Zagor a fantasztikus trópusok minden szegletét felderítette. Noha történetei sejthetően a 19. század első felében játszódnak, világa sokkal inkább a modern tömegkultúra panteonját játékba hozó retrotópiaként írható le. A mélység istenében H. P. Lovecraft hatása a legnyilvánvalóbb, a főhős és szövetségesei egy észak-amerikai halászfaluba látogatnak, ahol a lakók egy ősi istenség, a Kraken hívását követve sorban ádáz halszörnyekké változnak. A cselekmény lendülete egy pillanatra sem lankad, de a Zagor nem a meglepetések erejével hat, hanem az ismerős motívumok átrajzolásával szerez örömöt. Legelsősorban tényleg a rajzokkal: Stefano Andreucci képeit elnézve az 1997-es megjelenésű munka megérdemelte a nagyalakú formátumot. A dinamikus mozdulatok és plánváltások, a könnyű kézzel atmoszférikussá varázsolt terek, a merész sötétek a szakma csúcsát képviselő alkotóra vallanak.
A stílus más, de hasonlóan jó véleménnyel lehetünk a Maximum Bonelli válogatásban megjelent Martin Mystére rajzairól is. Ezúttal Giancarlo Alessandrinit dicsérhetjük (mennyi ismeretlen olasz mester!), aki szálkásabb, finomabb vonalakból állítja elő figuráit és háttereit. Ha egy-két arcábrázolását vagy díszletelemét közelről vizsgáljuk, jóformán absztrakt képelemekre bonthatók az alakok, amelyek a cselekmény sodrában magabiztosan egyénített karakterekként és aprólékos épület- vagy tárgyrajzokként találják meg a helyüket az oldalkompozíciókban. A címszereplő egyébként a leginkább Indiana Jones olasz ikertestvéreként írható le: a magyarul olvasható Titokzatos fekete ruhások, az első Mystére-epizód egy évvel Az elveszett frigyláda fosztogatói bemutatása után jelent meg, és ugyancsak egy karizmatikus, nőcsábász régészprofesszorról szól. A történeten érezhető Alfredo Castelli író kutatómunkája, de a hangsúly itt is az akción, na és a szép görög tájakon van.
Martin Mystére-hez hasonlóan Max Fridman is átutazza a fél világot, ő azonban útba ejti Budapestet is. A Magyar rapszódia Vittorio Giardino ugyancsak 1982-ben megjelent képregénye, ezúttal viszont nem a Bonelli-sorozatokhoz hasonló fumettóval, hanem önálló albummal van dolgunk, amelynek mind a formátuma, mind a hangneme és a képi világa közelebb áll a francia képregényekhez, mint a nálunk ismert olasz munkákhoz. Giardino hasonló, „tiszta vonalas” stílust követ, mint Hergé, a Tintin szerzője, a műfaj viszont történelmi krimi. 1938-ban járunk, Fridman ügynök pedig Budapesten nyomoz a francia titkosszolgálat meggyilkolt emberei ügyében. A magyar olvasónak Giardino régi vágású, pergő kémtörténete elsősorban pontosságával imponál. Úgy érezni, az olasz alkotó alaposabban ismeri a harmincas évekbeli Budapest utcáit, szállodáit és kávéházait, mint az ugyanerről a korszakról mesélő, kortárs magyar írók.
Mauro Boselli – Stefano Andreucci: Zagor – A mélység istene. Fekete-fehér, puhafedeles, 296 oldal. Kiadó: Anagram.
Alfredo Castelli – Giancarlo Alessandrini: Martin Mystére – Titokzatos fekete ruhások. Fekete-fehér, puhafedeles, 96 oldal. Kiadó: GooBo.
Vittorio Giardino: Magyar rapszódia. Színes, puhafedeles, 96 oldal. Kiadó: Frike.
Szemezgetés a jövő filmterméséből
Rovatunk képsorait idén Pilcz Roland írja és rajzolja. Az elsősorban kalandképregényeiről (Kalyber Joe, YKX) ismert szegedi alkotó azt ígérte, a jövő moziján fog elgondolkodni a stripekben. Először azt a címet akarta adni nekik, „Hollywood végnapjai”, de ne legyünk ennyire pesszimisták.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14397 |
