Morsányi Bernadett
Szomjas György koncertfilmet készített a Nemzeti Színházban teltházzal játszott Betyárjáték című darabból. A film premierje 2019. december 9-én volt a Corvin Moziban.
A darab és a koncertfilm fő mottója, „A mi gonoszaink is vannak olyanok”, vagyis a betyárok is vannak olyan belevalók, mint a westernhősök, de feltételezem nem ezzel a gondolattal győzted meg Vidnyánszky Attilát, hogy otthont adjon az előadásnak a Nemzeti Színházban.
Halmos Béla révén ismertem a debreceni PG csoportot, s Vidnyánszky Attila rendezte a Világvége szerelem – Kortárs keseredés a PG csoport dalaiból című előadást, amit én vettem fel. Aztán 2011-ben Vidnyánszky készített egy filmet, A szarvassá változott fiút, s megkértek, hogy nézzem meg vágás szempontjából. Jantyik Csaba volt a film producere, aki egyik producere a Betyárjátéknak is. Attila felajánlotta, hogy rendezzek a Nemzetiben, csak kétszer beszéltünk, először, mikor megállapodtunk, aztán miután eljött a főpróbára, s javasolta, hogy legyen több bejátszás, vetítés, én meg mondtam, hogy rendben. A Betyárjáték az elmúlt három év egyik legsikeresebb produkciója lett, végig teltházzal játszottuk. Több mint húszezer nézőnk volt mostanáig, sok helyen bemutattuk a darabot, a Művészetek völgyében, Zalában, Debrecenben, Hajdúnánáson, Szatmárnémetiben. Ez egy speciális felépítésű koncertfilmszínház vetítéssel, tánccal, árnyjátékkal. Nagyon szeretem Ferenczi György művészetét, A Nap utcai fiúk (2007) zenéjét is ő szerezte. A Rackajam együttes műsorában a Betyárjáték dalai 90%-ban szerepelnek, a népdalokat, s a Tetovált lányt a Kopaszkutyából (1981) játszották a koncertjeiken. Mondtam Gyurinak, hogy egy nóta kéne még a darabba – ezzel nyitjuk az előadást – a János vitéz eleje, „Tüzesen süt le a nyári nap sugára…”, mert szegény Jancsi azért lett betyár, mert a juhok elkóboroltak, a gazda pedig kiverte a balhét.
De Jancsiból János vitéz lesz, s elkerül Tündérországba, a betyárok többsége viszont akasztófán végzi.
Igen, mégis, azt gondoltam, innen el lehet indítani a történetet, mert az előadás lehet egy betyár története, de akár a betyárság krónikájaként is értelmezhető. Az előadásban kiemelt betyárokkal a történeti korszakok is jelölve vannak, az 1848 előtti időszak, 1848 Rózsa Sándorral, majd a betyárvilág alkonya Jáger Jóska nótájával. Az igazi vége a betyárságnak az, amikor egy betyár a sajátjára támad, Jáger el akarta venni egy pásztornak a szűrét, erre a juhász agyonvágta. Ez a kedvenc jelenetem az előadásban, nagyon jól csinálják a táncosok. Végső Miklós – a Magyar Állami Népi Együttesnek volt a szólótáncosa húsz évig – és Szabó Szilárd játszik az árnyjátékban, marha jó, ahogy Szilárd leborul a sámliról. A legszebb jelenet pedig az, amikor a bús magyarok isznak a kocsmában, s a tánc megindul.
Miért érezted fontosnak, hogy filmet készíts a darabból?
Nagyon jó hangulatban, baráti légkörben játszottuk a darabot. Úgy voltam vele, ha már ennyi jó táncost összehoztunk, sikeres volt az előadás, a nézők szerették, akkor jó lenne filmen is megörökíteni. Négy évig tartott, amíg összehoztuk, pedig nem drága produkció. A táncházat nagyon szeretem, de zavar, ha egy népi együttes a színpadon táncol. A Vagabond (2003) című filmemben van egy tánccsoport, de mindig csak hátulról, a rivalda felől lehet látni őket. A Betyárjátékban a zenekaré a főszerep, őket állítom középre – oldalra szokás helyezni őket –, filmes ötlet volt, hogy legyen egy vászon, amire szemből vetítünk, hátulról pedig árnyjátékra használjuk. Ahogy nem szeretem a táncegyüttest a színpadon, úgy a musicalt sem. A rockoperát is mesterkéltnek találom, az igazi rockzenében dalciklusok vannak, vagyis egy témára, egy gondolatkörre egymástól lényegében független dalok sorakoznak, nincs egy komolyabb dramaturgiai ív. Kovács Norbert „Cimbi” koreográfussal azt találtuk ki, hogy idősebb táncosokkal dolgozunk. Szabó Szilárd és Végső Miklós 1975-ben végzett Tímár Sándor első néptánc-tagozatos osztályában. Ma már mindannyian együttesvezetők, saját stílusuk, világuk van. Az előadás koreográfiáját felépítettük, de a táncosok döntötték el, hogy ki, mikor lép be, mit táncol; nagyon élvezték.
A filmben több inzert szerepel, például: soha se kerüld ki a hóhér kötelét; tiszta szívvel; te meg babám, elmehetsz a fenébe!; majd megmondom, hogy ki vagyok; éljen a magyar szabadság, éljen a haza!; haza ne várjatok soha; tízezer pengő összeget tűz ki.
„A próféták szavai a metrók falaira vannak felírva.” Ezek a hangsúlyos mondatok, amik az adott pillanatot, dalt kiemelik, játékosan aláhúzzák a jelenetet. Szeretek feliratokat elhelyezni – ez minden filmemre igaz –, a képek kimerevítését is szeretem, az elidegenítő effektust, „viszünk és megállítunk”, „mutatunk és rejtünk”.
A film plakátján ikonikus színészed Djoko Rosić látható, s az „ez is rock ’n’ roll” felirat olvasható.
A rajzot Bányai István világhírű grafikus tervezte a Talpuk alatt fütyül a szél című filmhez 1976-ban, csak a feliratokat változtattuk meg. Kardos Ferenc Hajdúk (1974) című filmjét egy évvel a Talpuk alatt fütyül a szél előtt forgatták a Hortobágyon. Akkor ismertem meg Djokót, mellékszerepet játszott a filmben. Zentán született, gyerekkorában tudott valamennyire magyarul. Nagyon jó ember volt – ez a külseje alapján nem látszik elsőre –, ezért a Rosszemberekben jóembert csináltam belőle, betyárból csendbiztos lett.
Az előadásba korábbi játék- és dokumentumfilmjeidből is vágtál be részleteket, meghatározó élményeid, ’56 és a rock and roll is megjelenik. Hogy érzed, minden művészetedet meghatározó elemet sikerült beemelni a Betyárjátékba?
Igen, sok mindent bele tudtam tenni, de itt alapvetően egy rock koncertet látunk, ami elindul, megy, véget ér. Hogy valaki észrevesz-e összefüggést, vagy felfedezi a filmjeimre jellemző motívumokat az részletkérdés. A lényeg, hogy szól a zene, a táncosok táncolnak, s az egésznek lendülete van. Sikerült a rock’n’rollt és a népzenét összefésülni, amire már régen készültem. A rock eleinte pesti belvárosi zene volt, Illés Lajos az Eötvös Gimnázium zenekarában játszott, a József Attila Gimnáziumban voltak a legnagyobb tánc menetek, Kóbor Jancsi az építész karra járt. Pesti értelmiségi brancs volt az egész Illés, Omega. A rock a ’60-as évek során kezdett szélesebb körben elterjedni, akkor jött be a prolirock, a P. Mobil, s akkor már vidéken is zenekarok alakultak, jöttek az őrületes fesztiválok igazi őrjöngéssel, már nem az a jólfésült buli ment. A Bercsényiben az Illés zenekar koncertjére még öltönybe kellett bemenni, vannak nyakkendős fotóim Bródy Jancsiról. A ’70-es évek elején alternatív zenekarok alakultak. Cseh Tamás, a Syrius együttes, akik jazzrockot játszottak. A Kex a rocknak egy furcsa, improvizatív, nagyon eredeti válfaját csinálta, ezért is szerettem dolgozni velük. Baksa Soós János elénekelte József Attila Betlehemi királyok című versét, ez volt az első klasszikus magyar vers, ami a magyar rockban megjelent. A Három király mi vagyunk (1969) című filmemben ezt rögzítettem, addig nem létezett ilyen, s akkor mondtam Jancsinak, hogy csinálja meg a Tiszta szívvelt, s A hetedik című verset is. Sebő Feri pont akkor, tőlünk függetlenül játszotta ezeket a verseket. Sebő is a ’60-as, ’70-es évek fordulóján indult el az énekelt versekkel, amikor a magyar népzene felé fordult, már jóban voltunk. A Balázs Béla Stúdióban vezetőségi tag voltam, s közelről láttam, hogy a dokumentumfilmjeinkkel falakba ütközünk. Volt olyan filmünk, aminek már a muszterét elvitték, és soha többé nem látta senki. Akkor határoztam el, hogy teljesen mást fogok csinálni, arra jutottam, hogy ha magyar populáris filmet akarok készíteni, akkor vissza kell nyúlnom a gyökerekhez, a folklórhoz. A betyárfilm őstípusa lehet egy szórakoztatófilmnek a legendák és a kalandok miatt. Megpróbáltam ugyanazokat a nyomokat bejárni, mint Sebőék. Elmentünk Erdélybe, Berettyóújfaluba gyűjteni, felkerestem Szűcs Sándor néprajzkutatót, aztán megírtuk a Talpuk alatt fütyül a szélt. Feri kitalálta, hogy a főcím dala a Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz legyen. Felmentünk Martin György népzenekutatóhoz, felnyúlt a könyvespolcára, levett egy kötetet. 76 strófa volt erre a dalra, s ebből ki tudtam választani azt a négyet, amit végül használtunk.
2019-ben milyen üzenetet hordoznak a betyárok?
Egy Godard idézettel válaszolok: „a filmhez az is elég, ha szabad embereket fényképezünk.” Ez az idézet abszolút érvényes a betyárokra, de rám is, minden filmem a kitörésről szól, vagyis keresem a szabadságot.
Ez most is igaz?
Igen, mert csak olyan munkát vállalok, amit szívesen csinálok, most például portréfilmeket készítek olyan emberekről, akik az életművükkel létrehoztak valami szépet (mint Sebő Feri, Kobzos Kiss Tamás vagy Juhász Zoltán dudás), mert aki megvalósít valami szép dolgot, az megvalósítja a szabadságot is.
Neked sikerült megvalósítanod a szabadságot?
Igen, mert még most sem vagyok befogva, azt csinálom, amit szeretek. Nemrég készültem el három portréfilmmel, az egyiket társadalmi munkában csináltam. Dénes Zoltán operatőrrel ingyen dolgoztunk, de örömmel, mert olyan emberekkel forgattunk, akiket nagyon szeretünk. Egy pár tánc a film címe, a Betyárjátékban is szereplő Szabó Szilárd és Németh Ildikó táncosokról szól. Juhász Zolival Gyimesben forgattunk, múlt héten fejeztem be a Vujicsics 45 című filmemet, az NKA építész kollégiuma pedig egy építészsorozattal bízott meg. Most nagyon sok a munkám, de a biciklit tekerni kell, különben leesünk róla.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 14-16. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14387 |
