rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Midway

Kránicz Bence

Midway – amerikai, 2019. Rendezte: Roland Emmerich. Írta: Wes Tooke. Kép: Robby Baumgartner. Zene: Harald Kloser és Thomas Wanker. Szereplők: Ed Skrein (Dick), Patrick Wilson (Layton), Woody Harrelson (Nimitz), Luke Evans (McClusky), Dennis Quaid (Halsey). Gyártó: AGC Studios / Entertainment One / RuYi Media. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 138 perc.

 

Boldogabb időkben nem félelemmel vegyes gyanakvással vártuk az új Roland Emmerich-filmet, hanem ahhoz hasonló lelkesedéssel, ahogy az arénába tóduló rómaiak lesték a gladiátorok élethalálharcát. Emmerich az érzékek, és nem az agy filmese, bármiről is forgat, a kérdése mindig az: lehetne nagyobb, amit látunk? Az impozáns piramisok (Csillagkapu), hatalmas űrhajók (A Függetlenség Napja) és roppant szörnyetegek (Godzilla) után a titanizmushoz való vonzalmában néhányszor elnyelte a világot (Holnapután, 2012), hogy aztán az utóbbi években a fantasztikumot nélkülöző munkáival jelezze: megkomolyodott.

A „megkomolyodás” persze relatív fogalom, amennyiben Az elnök végveszélyben tekinthető Emmerich legjózanabb filmjének, de mégiscsak szembeötlő különbség, hogy az Anonymusban vagy a Stonewallban a német rendező már a történelmi személyiségek jellemében kutatta a nagyságot, és ez a törekvés mozgatja a második világháború nagy csendes-óceáni csatájáról regélő Midwayt is.

A sorsfordító ütközet levezénylése teszi ki a játékidő utolsó óráját, az odáig vezető 75 percben pedig Emmerich körültekintően bemutatja az amerikai és a japán sereg döntéshozóit és a kiválasztott hős katonákat, valamint – alighanem a kínai producerek kérésére – teljesen felesleges tiszteletkört szentel a Kínában lezuhant amerikai vadászpilótáknak. A Midway javarészt a levegőben játszódik, ha pedig nem ott, akkor az emmerichi méretkultusz jegyében fetisizált repülőgép-hordozókon. Az összecsapások tempója sosem unalmas, de egy idő után a folyamatos géppuskatűz sem terelheti el róla a figyelmet, hogy a figurák fess és akkurátusan korhű egyenruhái mögött nincsenek igazi emberek: semmi kétség, semmi vívódás, csak a nyílt tekintetű, fellengzősen unalmas hazaszeretet és küzdésvágy. Mennyi határozott, borotvált arcél, és mennyi rommá lőtt vadászrepülő! A film valódi hősei az utóbbiak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14370

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -