Vajda Judit
A harmadik magyar #metoo-film került legközelebb a témához.
A nyugati országoktól eltérően a Weinstein-botrány hatására két évvel ezelőtt indult társadalmi mozgalom a magyar közvéleményben csak minimális változást hozott a szexuális zaklatás megítélését illetően, hazánk fiatal és középgenerációs, de kivétel nélkül elsőfilmes rendezői azonban szokatlanul hamar reagáltak, és gyors egymásutánban három alkotás is készült a témában. Ám miközben a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) és a FOMO a szexuális visszaélést a netes bullyinggal szoros összefüggésben mutatja be, és hangsúlyosan a Z generáció közegében játszódik, ennélfogva harsányabb és bombasztikusabb (a FOMO-tól eltérően az RLSM nem a stílusa, hanem inkább a benne megjelenő váratlan fordulat miatt), addig a Szép csendben a zaklatás klasszikus, nehezebben tetten érhető formáját állítja fókuszba, szigorúan a közösségi médián kívül, az „offline” térben bonyolódik, és igazából történhetne bármikor. Emiatt Nagy Zoltán filmje kötődik a legszorosabban a szexuális zaklatás témájához, s egyúttal ez a legtisztább, leginkább általános érvényű mű, ami a #metoo mozgalomhoz kapcsolódva született.
Ehhez igazodik a film formanyelve és a képi világa is. Nagy Zoltán kiváló és elsőfilmestől szokatlan stílusérzékkel viszi végig az iskolai ifjúsági zenekar középkorú karmestere, az általa zaklatott 13 éves csellistalány és az eset külső szemlélője, a 18 éves hegedűművész fiú történetét. Az andante és moderato előadott sztori egyszerre artisztikus és letisztult képekkel (operatőr: Gulyás Nándor, látványtervező: Nyitrai Anna) meséli el a felkavaró eseményeket, a nyugodt tempóhoz pedig dicséretesen takarékos párbeszédek társulnak. A forgatókönyvíró-rendezőnek ebben a példás visszafogottságban a színészek is partnerei – főleg a gyerekszerepeket játszó fiatalok. A forgatás idején 15 éves Bognár Lulu és a 22 éves SzFE-hallgató, Major Erik túlzások nélkül, hitelesen és természetesen, de a kezdők bizonytalanságait elkerülve, magabiztosan és profin játszanak.
A Szép csendben látható elemei mellett nagyon jól működnek a láthatatlanok is. Elsősorban a cselekmény kiemelt részét képező, több szinten is funkcionáló zenész-, karmester- és zenekarszimbólumok. Így lesz a dirigens figurából a zenészlányt irányító és kihasználó manipulátor, a lányból olyan zenész, akinek nem hallják meg a hangját, a karnagy ellen harcoló hegedűsfiúból pedig szólóját vesztett szólista. A csúcspont ebből a szempontból egyértelműen a nagy, sorsdöntő fellépés, amikor a többi zenekar előadását hallva karmesterünk úgy dönt, hogy ők mégis inkább szép csendben játsszanak, s egyúttal elveszi a szólót az őt leleplezni kívánó főhőstől – azaz elhallgattatja.
A zenekar-szimbolika mellett ugyanilyen jó választás a szokatlan nézőpont, vagyis az, hogy nem a zaklatást átélő áldozat a film főhőse, hanem a fiú, aki ennek a tanújává válik. A szexuális zaklatás látenciájában egyrészt sarkalatos kérdés a szemtanúk viselkedése, a támogató közeg (illetve ennek hiánya), és nagyon jó, hogy erre a film ily módon is felhívja a figyelmet (miközben szerencsére teljes mértékben elkerüli a didaxist). A külső szemszög másrészt a nézői azonosulást is megkönnyíti, hiszen ebben a szerepkörben aztán tényleg bárki el tudja képzelni magát.
A Szép csendben egyetlen súlyosabb hibája, hogy befejezetlen – pontosabban félkész, hiszen az utolsó jelenet, a karmester közös asztalnál ülő családja és a fiú megjelenése a családi ebédnél, nagyon erős és a helyén is van, csak hiányzik előtte még jó pár mozzanat. Jobban ki kellett volna fejteni Nóri anyjának hitetlenkedő reakcióját, hogy ezzel szemben Dávid anyja miért hiszi el elsőre a sokkoló történéseket, a rendőrségi nyomozást, hogy van-e bármilyen alapja annak, hogy a karmester azzal vádolja az általa zaklatott lányt, hogy csak féltékeny stb. A mű játékideje a maga 80 percével úgyis csak alulról súrolja egy nagyjátékfilm határát, bőven elfért volna tehát még pár egymást erősítő-támogató jelenet. Ezért a hiányérzetért abszolút kárpótol a korábban látottak minősége, és ez így, ebben a formában egy elsőfilmes alkotótól, mindössze egyetlen rövidfilmmel a háta mögött, nagyon szép indítás.
SZÉP CSENDBEN – magyar, 2019. Rendezte: Nagy Zoltán. Írta: Nagy Zoltán és Horváth János Antal. Kép: Gulyás Nándor. Zene: Zombola Péter. Vágó: Kornis Anna. Producer: Dreissiger László és Osváth Gábor. Szereplők: Major Erik (Dávid), Bognár Lulu (Nóri), Máté Gábor (Frigyes), Antóci Dorottya (Klári), Lengyel Benjámin (Zsolt), Schell Judit (Krisztina), Szamosi Zsófia (Zsuzsa). Gyártó: Filmfabriq. Forgalmazó: Vertigo Média. 80 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/12 12-13. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14347 |
