Kolozsi László
Szőcs Petra első nagyjátékfilmjének színhelye a dévai gyerekotthon.
A Maliban született Salif Keïta többszörösen hátrányos helyzetből indult: nem volt griot, vagyis nem tartozott a zenészek kasztjához, márpedig aki nem oda tartozik Maliban, annak zenészként nagyon nehéz érvényesülni. Ráadásul albínó volt. Ha nem egy nemesi családból születik, az élete is veszélyben lett volna, egy szegényebb sorból származó anya a születése után megvált volna a rossz ómennek számító gyerekétől. Keïta zenéjének a hatása éppen erre, a kitaszítottságra is vezethető vissza. Amikor az elismerésért harcolt, azért, hogy zenész maradhasson, az életéért, a stigmái ellen is harcolt.
Szőcs Petra kisjátékfilmjében, a Ceausescu házaspár kivégzését újrajátszó gyerekpáros esetében, nem volt lényeges, hogy lány szerepét játszó Kató albinó. A Dévát is erre a kislányra, Moldován Katóra írta Szőcs Petra, de végül a szerepet ő nem vállalta el, így egy másik albínó lányt kellett a főszerepre keresni: hiszen ebben a filmben már lényeges, hogy a főszereplő albínó. Azt, hogy ez lényeges lesz, már a főcím előtti mottó, a Lautréamont-idézet is egyértelművé teszi.
Ugyanakkor, félreértenénk ezt a filmet, ha csak identitás-drámaként vagy a másság elfogadásról szóló, érzékenyítő alkotásként tekintenénk rá. A Déva nem késztet állásfoglalásra, nem mondja ki, hogy árvaházban felnőni, albínónak lenni egy életet meghatározó sérelem és belső traumák életen át tartó forrása (bár kétségtelenül az). Nem csak és nem elsősorban arról szól, hogy az albínó lány – a neve Kató, aligha véletlenül – éppen keres valamit, ami olyan, mint Keïta számára a zene, valamit, amiben elbújhat, ha szembesítik vagy szembesül saját furaságával. Legalább annyira fontos ebben a filmben a közösség, a nevelők és a társak egymásra utaltsága, a közösségben élők számára szinte megszűnt intim tér hiányából következő feszültség. Vagy az egy gyerekre jutó ölelések csekély vagy legalábbis minden törekvés ellenére nem túl nagy számából következő szeretetdeficit. Ami a film végén feltűnő vonatsínek barázdálta petrozsényi iparkörzettel, ezzel a lepusztultsága miatt is grandiózus, szinte már a földöntúlinak tetsző szibériai városokat (mondjuk Norilszkot) idéző helyszínnel oda vezet vissza, ahova Szőcs Petra kisfilmje: abba a világba, ami még őrzi annak nyomait, hogyan torzított el a világ ezen szegletére rátelepedő diktatúra mindent. Mindent, ami emberi.
Kató – akit csöndesen, tisztán, néha kicsit bizonytalanul, de meggyőzően alakít Nagy Csengelle – ezt a maradék emberit is keresi, nem csak az identitását, azt, ami meg tudja menteni majd a további, a gyerekotthontól távol még inkább növekvő számú gúnyolódótól. És úgy érzi, ennek megtalálásában segítőre találhat a gyerekotthonba érkező Bogiban. Majd minden szereplő amatőr - a dévai gyerekotthon bájos, nagy szemű lakói szerepelnek a filmben -, a Bogit alakító Komán Boglárka (a film nagy nyeresége) nem az. Egy gyerekszolgálatnál dolgozik, de túl van már több szerepen is. Szőcs Petra alkotása értelmezhető a három nőről és a gyerekotthonról szóló portréfilmként is. A harmadik nő, Anna (Mohamed Fatma). Ő az, aki a leginkább hozzáadja a filmhez a sajátságos nyelvi ízt: ugyanis a film egyszerre magyar és román nyelvű. (Őt a Varga Katalin balladájában láthattuk.)
Szőcs Petra és forgatókönyvíró társa Nagy V. Gergő, szemben a fiatal rendező generáció számos alkotójával, nem fél a feszültség teremtéstől. Nem tartózkodnak a zsánerfilmes eszközöktől, ugyanakkor el tudják kerülni, bár a gyerekotthon, mint helyszín, főleg ez a gyerekotthon (gondoljunk Böjte atya történeteire) ezt szinte kihívja, a kifejezetten a gyerek érdekei ellen is ható érzelgős történeteket, történetszálakat. A gyerekotthon helyszínei közül számos szappantartó kék színű. Mint a meszes, elhagyott úszómedence. Ezek a visszatérő színek, ezek a helyszínre komponált kissé statikus, nem egyszer egy kameraállásból felvett képek csak erősítik a történet szabálytalan ridegségét. Az áramütés után magának már különleges erőt tulajdonító albínó lány vezeklésének történetéből, ebben az egyszerre identitás és szeretetkeresés történetből mintha mégis hiányozna valami. A felvillanó arcok élesebbek, mint a drámák. A parókáját fanyalogva fogadó idős hölgy vagy a fotós Gelu képe élesebben marad meg, mint a fontosabb szereplőké.
Déva – magyar-román, 2018. Rendezte: Szőcs Petra. Írta: Nagy V. Gergő, Szőcs Petra. Kép: Dévényi Zoltán. Vágó: Dunai László. Hang: Madácsi Imre. Producer: Fülöp Péter. Szereplők: Nagy Csengelle (Kató), Komán Boglárka (Bogi), Fatma Mohamed (Anna), Tihanyi Dániel (Flórián), Ion Bardu (Gelu). Gyártó: FP Films. Forgalmazó: Cirko Film. 76 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/12 13-14. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14340 |
